A nemesség kötelez. Ma, amikor nincs nemesség, csak kinevezett bohócok, mint Horthy idejében a vitézi rend és a főúri allűr a divat, amely behajlított kisujjban és a milliós árú szandálból kilógó lábujjban manifesztálódik, némi kidobott pelekánkról és alapvető írási ismeretekről nem is szólva, szóval manapság furán állunk ezzel a dologgal.
Merthogy az ember a ruházatával a környezetét becsüli meg, és persze van olyan baráti társaság, ahová simán elmegy trikóban vagy pulóverben, még a tévéstúdiókban is lehet olyan beszélgetés (a többség olyan) amihez nem kell elegancia, elég a bevett-felvett) utcai ruházat. Dániában a miniszterek sem viselnek mindig zakót és nyakkendőt, kivéve a miniszterelnököt, aki persze most hölgy, tehát mindig visszafogottan elegáns. A túlöltözött, agyonékszerezett szereplőket a dánok egyszerűen kinevetik.
Mi nem vagyunk dánok, de németek sem (ahol azért kötelező az elegancia), viszont európaiak vagyunk. Nem illik matróztrikóban és szőrösen beülni egy tévéstúdióba, mint azt egykor Bölcskei megtette, lényegesen megalázva ezzel a nézőket… nem, inkább saját magát. Most már legalább felöltözik valahogy, második látásra már nem téveszteném össze egy jó szituált hajléktalannal. Természetesen nem kell mindig olyan elegánsnak lenni, mint Szentpéteri Nagy Richárd, vagy a boldogult Ungvári Tamás volt valaha, magam se kötöttem nyakkendőt egyetlen tévészereplésemkor sem (hármat számoltam eddig össze), de azért tisztességes utcai öltözék („casual”) megteszi.
A különféle feliratú trikóktól irtózom, legföljebb ha a piacra veszem föl (bár kevés ilyen ruhadarabom van), ez pont olyan, mint egy gyárfalra festett felirat (én még emlékszem): „szocialista munkaversennyel előre a szocialista munkaversenyért!”, de a pálmát a hülyeségi versenyben nálam a „magyar vagyok, nem turista!” viszi el, hiszen ha elmegyek Miskolcra kocsonyáért vagy várat nézni Egerbe, akkor már turista vagyok, de ettől még magyar, már ha ki nem tagadják belőlem.
A másik ilyen a sapka. Tvrtkónál már megszoktuk, így kezdte, az volna fura, ha levenné. De most már egyre többen hordják, erről József Attila jut eszembe, aki kicsipkézte a szalmakalapját, mert így akart otthon lenni. A sapkából nekem a Seregben elegem volt, fedett helyen sose hordtam, ezek meg fölteszik, én elhiszem, hogy Trump csinálta a divatot de akinek Trump diktál, arról nem merem nyugodt lelkiismerettel mondani, hogy mentálisan egészséges ember.
Deutsch Tamás viszi a pálmát, bár nem hord sapkát, én nem mernék közel menni hozzá., mert a külseje után ítélve attól félnék, hogy már szaga van.
Nem lényeges dolgok ezek, persze, van nekünk ezen kívül száz bajunk, de ha a magyar miniszterenök a vécéből jövet a karján viszi a zakóját, abból sok következtetést levonhatunk.
Engem sem neveltek arisztokratának, sőt, büszkén vallom, hogy proli vagyok, de repüléshez sem veszek fel bermuda gatyát.
Hát, nem is tudom. Lehet, hogy normálisnak születni kell.
A szerző Facebook-bejegyzése 2025. február 25-én.
