Miután a Barátság vezeték leállt, a magyar és a szlovák kormány a horvátokhoz fordult segítségért az Adria vezeték (Janaf) beindítása ügyében.
Eddig az volt a sóder, hogy nem adunk fel egy bizonságos ellátást (Barátság vezeték) egy bizonytalanért (Adria/Janaf). Mondjuk, én ezt már akkor is tragikomikusnak tartottam (Örök, megbonthatatlan? Alternatívája-e az Adria kőolajvezeték a Barátság vezetéknek? Élet és Irodalom), hiszen minden normális ember tudja, hogy a Barátság hadműveleti terülten át vezett, Janaf meg a világ egyik legbékésebb vidékén.
De nem.
Hazugságok tucatjaival árasztotta el a Mol és „kormány” a sajtót, egyszer a magas tranzitdíjra, máskor technikai okokra hivatkozva. A Janaf pontosan megmutatta, hogy 14-16 millió tonna/év olajat is tudna szállítani , a magyar-szlovákiai szükéglet 10-12 millió körül van, de mondd, hogy 14, akkor is elég a Janafon át az olaj. Kockázat nélkül.
Most megvan a baj.
Az oroszok által okozott ukrajnai áramkimaradások a vezeték szivattyúállomásainak működését is érintették. Erre mondják, hogy öngól.
Nagy lehet a baj, mert eddig hasonló esetben néhány nap alatt újraindult az ellátás. Most nem ez a helyzet. nagyon nagy gond lehet, ha a Mol, melynek vezérigazgatóját két év börtönre ítélték, és most is körözik Horvátországban, a Janafhoz fordult segítségért.
Hernádi Zsolt utazzon Zágrábba, adja fel magát, és mindjárt könnyebb lesz megállapdni.
Vagy nem.
A szerző Facebook-bejegyzése 2026. február 15-én.
