Minden után mindennek az ellenkezője következik, mondogatta drága nagybátyám történelemfilozófiájaként, és igaza volt. (Ő, az egykori illegális kommunista ezért reménykedett abban, hogy a szocializmus visszamegy oda, ahonnan jött: a kapitalizmushoz – és lőn.)
Nagyon úgy tűnik, hogy a demokráciáknak egyelőre végük van. Ne álltassuk magunkat, legalább magunkat ne álltassuk.
Hiszen itt vannak az orrunk előtt.
Azt hiszitek, hogy Trump után nem egy másik Trump következik? Rosszul hiszitek. A fiú, Don már ott áll a rajtkőnél.
Oroszországban Putyin után Medvegyev következhet, aki lehet, épp a cár legnagyobb ellensége, csak jól játssza a szörnyeteget, de én azt hiszem, hogy nem is játssza: az oroszoknak szörnyeteg kell, akárhogyan híják, Hruscsov, a szörny light nem kellett, Gorbacsov és Jelcin pláne nem, csak egy Sztálin, egy Brezsnyev, és most Putyin.
Kínában ott van Hszi, az új , áramvonalas, elektromos Mao.
LePen, Meloni, Kickl, Fico, Wilders, na és az AfD-könnyen lehet, hogy mind a migrációs hullám hátán lovagoltak be, de hát ki csinálta a migrációs hullámot? Moszkvának hatalmatas tartalékai vannak Afrikában és Közép-Ázsiában, jóformán egy füttyszóra elindulnak. Támadás a javából.
Na és persze a Nyugat-Balkán: Vučić, Dodik, Mickoszki, Edi Rama.
Úgy az igai, ha ellenpéldák is vannak: Tusk, Macron, a spanyol Pedro Sánchez, egész Skandinávia és a Baltikum – de ez most kevés.
A kígyó kúszik fölfelé.
Minden után mindennek az ellenkezője következik.
A szerző Facebook-bejegyzése 2025. január 12-én.