Nem kell a szerencsétlen vagy szerencsés Panyi Szabolcs újságírót (akinek én egyébként Pulitzert adnék) bevonni történetbe. Ő megírta a lényeget, illetve annak egy részét. Ám a lecsupaszított lényeg nagyon egyszerű.
Szijjártó Péter magyar külügymniniszter rendszeresen informált legalább egy ellenséges országot az Európai Unió Tanácsa (külügyek) zárt üléséről. Ahol olyan információk cseréjére került sor, amelyek nemhogy nem nyilvánosak, de nem tartoznak senki másra, csak azokra, akik ott jelen voltak, illetve a főnökeikre, akik ennek megfelelően fognak cselekedni. Ez már önmagában titok, hiszen milyen sakkozó az, aki előre közli (nem borítékban), hogy most miket fog lépni.
Szijjártó Péter magyar külügyminiszter tehát titkot osztott meg az ellenséggel. Ebből bizony arra lehet következteni, hogy ugyanez történik minden más miniszter által képviselt minden ülésen, így például az EU bel- és igazságügyi vagy védelmi ügyekkel folglalkozó miniszteri üléseivel kapcsolatban is.
Nem is szólva (de, igenis szólva!) A NATO-tanácskozásokról és azok minősített anyagairól!
Minden más érdektelen. Gulyás Gergely, aki folyatosan informálja Magyart Pétert, a gyanút akarja magáról (hiába) elterelni: ő szabad elvonulást szeretne, mondjuk egy vidéki kis lapnál szerkeszői álllást, vagy ilyesmit, vagyonelkobzás nélkül. Kocsis Máté és Lázár János viszont együtt fognak süllyedni, nekik már mindegy, kapálóznak összevissza.
Szijjártó meg viszi azt a balhét, amit maga csinált. Ocsmány kukac, túlteljesítő, stréber, lihegő áruló. Megjegyzem, az ilyet a másik oldalon is megvetik, kitüntetés ide vagy oda, és eldobják, ha már nem kell, ha már lebukik.
Közel a nyár, az ablakok Moszkvában is nyitva vannak.
A szerző Facebook-bejegyzése 2026. március 25-én.
