Ebéd után fölhívott az én Donald barátom, kérdezte közvetlenül, mint két barát a másiktól, hogy vagy te kis török csibész, bmeg, mondok, köszönöm alázattal, egészen jól, most ebédeltem a román miniszterelnökkel, fszom aki beleteszi, mondta előkelően, nagyvonalúsággal Donald, annyian vagytok ti ott Jurupban, a fene se igazodik ki, nem lehetne, hogy kevesebben, mondjuk ábécé sorrendben, elvágólag, három-négy ország maradna, akkor meg tudnánk jegyezni mi itt, a USA-ban first, nem elég nekünk az ötvenet mindig tartani, szerencse, hogy mindben nyertem, úgyhogy tökmindegy.
Én, mondta, tökmindegy vagyok, mert mindig nyertem, bmeg, na de nem ezé’ hívlak.
Aztán megkérdezte ki is vagyok, de eszébe jutott mindjárt a Hagia Szofia után, röhögve mondta, hogy az neki is kétszer is megvolt, de megunta, inkább feleségül vette ezt a szlovák, szlovén, szerb, szláv nőt, akiknek folyton elfelejti a nevét, szíves figyelmébe ajánlottam Buzgó Mócsingot, aki Melanie nevű létrája nevét soha nem felejti el, tovább hordozható és falhoz támasztható, megígérte, hogy utánanéz, ami az összes két népünk együttműködésének igazán szép példája, sőt, hogy szavait idézzem, „kibszott nagy barátságának kezdete” , lehetne, „bmeg, te majom, hehe”.
Megjegyezte, hogy mióta megnyíltak a McDonaldsok meg Burger Kingek, nincs többé a New York-i kikötőben patkány, they search them, they find them and they eat them, vagyis megkeresik, megtalálják és megeszik őket, mindenütt a világon,, kérte szállítsunk magyar patkányokat, for a change a változatosság kedvéért, választékbővítésnek.
Mondtam, hogy embereket állatokhoz hasonlítani nem szabad, csak költők mondhatják, hogy mint komor bikáé, olyan a járása, ez mondjuk rám vonatkozik, meg hogy ti velsz ebek, ez meg azokra, akik nem szeretnek engemet eléggé. De azért majd küldök, van itt raktáron elég, nőstény is, a fülelős fajta, meg sajtósunk, az különösen, meg még beszari is, ő fut elől.
Aztán azt mondta, vigadjunk együtt, rúgjuk ki azt a sok kínai szart, annyi mosoda nem kell, majd ők hoznak feketéket, nem is hiszem, mennyire hasznosak olimpiákon és háborúban, közte meg gyapotot szednek, mondtam hogy az nálunk nincs, majd ők hoznak, mélyen leszállított áron, és a feketék meg leszedik, utána mehetnek a Fradiba focizni.
Mondtam, hogy mi inkább Keletre mennénk, mondta. hogy ez huszonnégy óra alatt megoldható, hozat vagonokat, az a kilenc és félmillió, az nem szám, az belefér, megyünk az oroszokhoz, apróléknak, ha ennyivel se tudják megcsinálni a békét, megette a fene.
Végül testvéri ölelést váltottunk, én meg szóltam Rákosrendezőnek, hogy készítsék a vagonokat, make Hungary great again, a magyar megint nagy lesz és megint Ural, sőt, azon is túl.
A szerző Facebook-bejegyzése 2024. november 23-án.
