– Ön most végezte el a diplomata-képzőt?
– Igen. Épp most.
– Milyen hosszú volt tanulmányi idő?
– Kilenctől négyig.
– Úgy érti, kilencedikétől a következő hónap negyedikéig?
– Á, dehogy!. Ma kilenctől négyig. De ebédszünet is volt, meg
egy óra csendes pihenő.
– És mit tanultak?
– Hát…először roskavizsga volt. Mert meg ott is kiválogatták
a legjobbakat.
– És mit kérdeztek például?
– Hát…ez szigorúan titkos, de hatósági engedéllyel mondok
egy példát.
– Például?
– Például tudni kellett, egy országot, ahol angolul beszélnek.
– És Ön?
– Persze, hogy tudtam, Angola. Benne van a nevében.
– És milyen tudással lett gazdagabb?
– Ó, sok mindennel. Teszem azt, most már tudom, mit csinál
egy konzol.
– Konzul.
– Most maga tudja jobban vagy én? Van például alkonzol,
főkonzol és tébé konzol.
– És az utóbbi mit csinál?
– Táppénzen van. Tébé.
– És mit fog mondani az első tárgyaláson?
– Azt, hogy ártatlan vagyok..
– Nem úgy értem. Az első, külföldivel folytatott tárgyalásán.
– Hm. Azt nem mondták, hogy külföldi is lesz. De ha mégis:
„Hazám a bokréta rajta”.
– Min?
– Azt elfelejtettem, De tolmácsot adnak.
– Iskolai végzettsége?
– Magdi néni. Általános iskola, negyedik. Azt mondta: na,
most már elég, veled végeztem!
– Idegen nyelvek?
– Amennyit akar. Nekem minden nyelv idegen.
– Mi lesz az állomáshelye?
– Ahová küldenek. Mondja, maga hova küldene engem?
Forrás: Újnépszabadság