II. Margit dán királynő, ebben e minőségében utolsó, 2024. január elejei újévi
fogadásán (ezt úgy hívják dánul, hogy Nytårskur) a Christiansborg kastélyban
úgy ezer vendég vett részt: a diplomáciai kar vezetői mellett a dán közélet, a
kultúra, a művészet és a sportok legjelesebb képviselői, és persze a kormány
tagjai.
A kormányfő (dánul Statsminister, azaz államminiszter) az ottani
felfogás szerint körülbelül ugyanolyan foglalkozás, mint bármelyik más. Sőt. a
dán mondás úgy tartja: „miniszterelnök bárki lehet, de jó susztert elég nehéz
találni!”.
A Folketing (szó szerint Népgyűlés) a dán parlament folyosóin járva
jókat mulattam a korábbi miniszterelnökök karikatúráin és az őket kifigurázó
rajzos jeleneteken. A folyosókat ugyanis ezek a képek díszítik.
A kapu előtt nincs sem fegyveres, sem másmilyen őrség. Mikor bent jártam egy, az
Európai Unióról szóló ülésen, portás fogadott a portásfülkében, bemutattam a
diplomata igazolványomat és mehettem is. A repülőterekéhez hasonló
biztonsági kapu (akkor) nem volt. A szünetben a kapuhoz közeli parlamenti
büfében ebédeltem. Természetesen smørrebrødöt, ami azt jelenti: vajas
kenyér, de lényegében egy egész ebéd: hal (hering vagy lazac), vagy sajtok,
főtt tojás, vagy , húsok, vagy akármi, vagy ezek kombinációja együtt egy
szelet rozskenyéren. Persze késsel-villával kell enni, kézben fogni nehéz
lenne. És nem is illik. Két ilyen: és bőven jóllaktál. Rajtam kívül nem volt a
büfében senki, igaz, nem is nagyon fértek volna el sokan, mert az egész
helyiség körülbelül akkora, mint nagyobb lakószoba. Van olyan hazai
intézmény, nem is egy, amelynek nagyobb a büféje, mint a dán Parlamenté.
Hanem a fogadás.
A miniszterelnök asszony, Mette Frederiksen (Szociáldemokraták, most épp a
jobbközéppel koalícióban kormányoz) gyönyörű fehér nagyestélyiben jelent
meg. Az állami tévé riportere odaszólt neki: „Mette!”. A kormányfő megállt,
majd odalépett a riporterhez. „Klassz a ruhád!”, mondta az újságíró, „Magam terveztem”, mondta miniszterelnök. Mire a riporter: ”Egyébként hogy érzed magad?” És elindult a párbeszéd.
A diplomáciai kar doyenje lépett elsőként a gerincműtétei miatt lemondott, és a vendégeket székben ülve fogadó királynő elé (aki amúgy nem viselheti a kiállítási tárgyként a kincstárban lévő koronát és nem ülhet le a trónra), és kezet fogtak.
Ugyanígy a többi vendég.
Kézcsók sehol. Civilizált nyugati országban, demokráciákban ez ugyanis nem szokás.
Hja, kérem, nem minden Felcsút!
A szerkesztő megjegyzése
A magyar király sem ül (még) a trónszéken, és nem hordhatja (még) a koronát, viszont a toalettjét mindig maga tervezi.
Forrás: Újnépszabadság