Bumeráng
Ugye, ismerős az a vicc, hogy mi volt az öreg ausztrál veszte: vett egy új bumerángot, és eldobta a régit.
Az EU-ellenesség Magyarországon visznyolag új bumeráng: azóta indult be, mióta az Unió elkezdte komolyan számon kérni a magyar jogállamiságot, mérföldköveket állított fel, és felfüggesztette a támogatások jelentős részének kifizetését. Sőt, ezek az intézkedések már akkor kezdtek megérni, mikor a Fidesz jobbnak látta önként távozni a jobbközép Európai Néppártból, kevéssé hangsúlyozni saját polgári jellegét, és a 21. század hitlerizmusának vonásait kezdte mutatni, miközben a gazdaságban és másutt inkább Mussolini fasizmusához állt közelebb. Ez a magaratás joggal vívta ki az uniós polgárok ellenszenvét, merthogy lám, mondták, mi fizetjük ezt az alakot (Orbán), aki nem való Európába, sőt, a civilizált, szabad világba sem.
Erre idejön az amerikai alelnök, otromba , részeg cowboy módjára elkezdi szidni az Európai Uniót, nem tudván, hogy évtizedek munkája előzte meg az egész ország által vágyott uniós csatlakozást, kemény feltételekkel, de még így is az elérhető legjobbakkal lett tag az ország, amely úgy tekintett erre, mint a visszatérésre Európába, ahová Szent István óta tartoztunk, vagy tartozni szerettünk volna.
Az Európán kívülség számunkra a hitlerizmust, a sztálini rendszert és a konszolidált puha diktatúrát jelentette.
Erre jön valaki az USA-ból és elkezd nekünk magyarázni, hogy az EU micsoda károkat okozott nekünk.
Holott a beruházások nyolcvan, az export nyolcvanöt, a foglalkoztatottak ötven-hatvan százalékát az EU-tagállamok adják. Ki merem jelenteni: az USA-hoz fűződő gazdasági kapcsolatok nélkül vidáman megvolnánk valahogy, de az EU nélkül elpusztulnánk. Az Unió ugyanis része a mindennapoknak: a lakosság nem is veszi észree de átfog mindent, mindenütt jelen van a külföldi nyaralásoktól a Lego-gyártásig és a szabványokig. Európához tartozunk.
A második világháborús áldozatok szerepét csöppet sem csökkentve: az atlanti front megnyitása nem csupán a nácikra mért csapást jelentette: üzletileg is kifizetődő volt. Hozta a szabadságot, de hozta a rágógumit, a Coca Colát, a Fordot, a cowboy-legendákat, a gyorséttermeket, a filmeket, az üzleti Amerikát mint illúziót.
Trump enök óta már a szabadság is illúzió. Ma már a német, a francia és a magyar nyelv is tele van angol szavakkal, amelyek nem is angolok, hanem amerikaiak. Anélkül, hogy észrevennénk, Európa amerikanizálódik. És ez Amerika üzlete. Most meg már Grönland is kéne. Hát nem!
JD Vance látogatása kontraproduktív volt. Elefánt a porcelánboltban. Azt üzente, hogy szálljunk ki Európából, amely a hazánk. Azt üzente, amit átlag amerikai tud: a világ legnagyobb országa Texas, a második meg az USA. Méltó volt ahhoz az emberhez, akit a magyarok zöme vagy kiröhög, vagy elmebetegnek tart. Az elnökéhez.
Már csak a lecsupaszított üzlet maradt: ha az USA csökkenti európai katonai erejét, ezzel lényegében átengedi a vén kontinenst, a saját civilizációjának bölcsőjét is Oroszországnak.
Ez is üzlet. Csak még nem tudjuk a részleteket.

Ijesztően amatőr
Szijjártó Péter, Minden Idők Legkevésbé Magyar Külügyminisztere.
Ezt legújabb lehallgatási jegyzőkönyve is bizonyítja.
Egy diplomata soha nem mondja, hogy „titkosszolgálat”, mert ilyen nincs. Nincs titkosszolgálat a diplomáciai nyelvben. Ha valaki, diplomata létére ilyet mond, a kábé annyi, mint az angol királynak basszamegezni.
„Megfelelő szolgálatok” van, „illetékes hatóság” van, ” bizalmas információ” van, „megbízható források” van, „titkosszolgálat” – nincs.
Egyébként, tényleg nincs is ilyen nevű szervezet sehol a világon. Kivéve az amerikai elnököt védő szervezetet…

A szerző Facebook-bejegyzései 2026. április 8-án.