Szuverenitásvédelmi Hivatal
Budapest
Tárgy: pénzzel való ellátásom
Tisztelt Hivatal!
Mint azt Önök hivatalból nyilván ismerik, meglehetős rendszerességgel írok olyan Facebook-bejegyzéseket, mi több, újságcikkeket, amelyek nincsenek összhangban sem az uralkodó miniszterelnök, sem annak pártja, sem pedig az általam meglehetős gyakorisággal és – Önök által eléggé el nem ítélhető módon – a „budapesti orosz bábkormánynak” nevezett szerv nyilatkozataival és működésével.
Sajnálatos módon ezekért a tevékenységekért, az újságcikkeket is beleértve, sem átláthatóan, sem átláthatatlanul, sem belföldről, sem külföldről egyetlen fillér avagy cent anyagi támogatást nem kapok. Készséggel beismerem, hogy van olyan, Önök által alkalmasint gyanúsnak, bűnösnek, vagy titkos Sub Rosa összeesküvőnek (ez utóbbi fogalomra, mennyiben hiányozni méltóztattak volna történelemórán, vagy épp a pad alatt kerestek volna örömöket, az internet mesterséges intelligenciája örömmel ad választ) tartott médium, amely az Önök nyilvántartásában szerepel (valószínűleg csak ilyen van), de ők se fizetnek egy kanyi grandot sem.
Őszintén, még az első pofon előtt bevallom, hogy van olyan e médiumok között, amellyel magam közöltem, hogy nem fogadok el tőlük térítést, díjazást vagy egyebet az írásaimért, de azt is be kell vallanom, lelkiismeretem és tisztasága érdekében, hogy egy karácsonyi összejövetelükön három, azaz három darab libazsíros-májas és kettő, azaz kettő darab Camembert-sajtos szendvicset fogyasztottam, ámbár ezek tudtommal nem külföldről, hanem, a Camembert-től eltekintve belföldről jöttek, illetve az utóbbi sajtféleség való származási helye előttem ismeretlen volt, feltehetően teszkós. Megjegyzem, hogy e cselekményt (melynek folyamatosságához nem fér kétség) még az Önök létrejötte előtt követtem el, de a tisztánlátás és a kölcsönös bizalomépítés érdekében becsülettel bevallom.
Tisztelt Hatóság!
Miután magyar nyugdíjas vagyok, és a fent nevezett tények miatt különösen vagyonosnak nem számítok, szíves közbenjárásukat kérem hogy külföldről rendszeres anyagi támogatást kaphassak, lehetőleg euróban, amerikai dollárban, de végső esetben japán jent is elfogadok. Megjegyzem, hogy kínai jüanhoz nincs bizalmam.
Ez a rendszeres jövedelem mind az én számomra, mint az Önök szempontjából számos előnnyel bírna: anyagi helyzetem nyilvánvalóan jelentősen javulna, Önöknek pedig munkát adna, olyan tevékenységet, amelynek valós alapja van. Így nem kellene folyton ilyen pótcselekvések, köztünk szólva (kacsintás) önigazolások után kotorászniuk,, vagy (vérmérséklet szerint) kajtatniuk, itt lennék én mint örökös vagy folytatólagosan állandó vizsgálat tárgya, garantáltan ügy és ürügy, kitöltve az Önök kapacitását és foglalkoztatva nyilván nem csekély számú munkaerőt.
Az összeg megbeszélés tárgya lehet, de már most közlöm, hogy nem vagyok egy olcsójános.
Kérelmem szíves elbírálását várva maradok tisztelettel.
A szerkesztő megjegyzése
Megértettük szerzőnk finom célzását a honoráriumra vonatkozóan, de minthogy magunk sem kapunk sehonnan semmilyen támogatást – talán a Hivatal kitüntető figyelmét leszámítva, ami persze erkölcsileg sokat jelent nekünk –, ki kell jelentenünk, hogy továbbra sem áll módunkban fizetni a közölt írásokért. Azoknak pedig, akik csak akkor írnának nekünk, ha az Új Hét fizetne, azt tudjuk mondani, hogy az Új Hét fizetne.
