MONO LÓG
Hungaroführer szerint „a nyugati országok háborúkat robbantanak ki”. Lám, az USA is megtámadta Ukrajnát, fenyegeti Moldovát és a balti államokat.
De megtámadja majd Albániát, Felbániát, Tajvant és Bajvant, Hatvan-, Hetven-, sőt Nyolcvanpusztát, Al-, Fel- és Középcsútot, Vastag Margót, a bordályházat, ahol lakunk, anyád csádját, piros negyvenvenszáz ultimót, tök az adut, Új-Guineát, ahol pápuákok pengetnek poros fát, megtámadja Myanmart és Mivanmárt, Burkina Fasszót és Burkina Puncót,, Romániát és Kleptomániát, Két Kicsi Bicskét, és engem is megtámadnak, fogjanak le! fogjanak le!
(Lefogják)
JÓZAN PARASZTI ÉSZ
„Jobb, ha nekünk tartoznak, mint ha mi tartozunk másoknak”, mondta a magyar miniszterelnök az MKIK közgyűlésén, ezt a mondatot „egyszerű paraszti bölcsességként” tételezve. . De bár feltehetően közgazdasági végzettségű/képzettségű hallgatóságból nem volt hiány, senkit sem hallottunk felröhögni, de még felszisszeni sem. Pedig hát
– az, hogy én tartozom valakinek, önmagában semmit nem jelent. Ha ugyanis a kölcsönvett pénzt én is kölcsönadtam, magasabb kamatra, akkor kifejezetten jó üzlet,
– ha a kölcsönvett pénzt befektettem, beruháztam és az ott szerzett haszon nagyobb, mint amivel én tartozom, akkor is nyert ügyem van,
– az adósságot, tartozást adják-veszik, ezt hívják pl. váltónak, de persze pl van csekk, hitelkártya, hitelbiztosítás hitelgarancia, és rengeteg más eszköz, amivel jól lehet keresni,
– ha valaki nekem tartozik, az egy esetben lehet az ő baja. De ha nagyon sokan tartoznak nekem, az már az én bajom.
Azt hittem, ezt minden paraszt tudja.
ÚJ
Móricz Zsigmond: Rózsa Sándor a lovát ugratja című regényének folytatásaként Rákay Fülöp új, nagyszabású filmet készít: Orbán Viktor a tökét vakargatja címmel.
MÁRCIUS MUMUSA
Petőfi, a világforradalmat vizionáló, gyönyörű gúnyverset írt volna róla. Bár, azt azért ki kellett volna érdemelni. Színvonallal.
Undort keltő volt, hogy a budapesti orosz bábkormány és kínai gyarmat vezetőjének volt képe szuverenitásról beszélni.
A beszéd egyáltalán nem ünnepi, hanem inkább civilizációellenes, műmagyar, helyenként a harmincas-negyvenes évekbeli Horthy-, majd a nyilas uralom légkörét lebegtető gyűlöletbeszéd volt.
Egy sarokba szorult, a kiközösítéstől megőrült elmebeteg fülsiketítő üvöltözése.
Hitler a berlini bunkerban.
CSAK ÚGY MONDOM
„Lehet, hogy az Orbán-kormány ki akarja várni az Egyesült Államok mostani kormányának leköszönését, de mi biztosan nem fogunk kivárni az Orbán-kormánnyal kapcsolatban.
Amíg Magyarország várakozó állásponton van, mi cselekedni fogunk.”
David Pressman nagykövet
MAGÁNY
Hungaroführer március 15-i beszédében azt biznyogatta, hogy nincs egyedül.
De bizony.
Meloni után Wildersben is : a várható holland kormányfő bizony támogatja Ukrajnát, eszében sincs (mint azt korábban emlegette) kilépni az EU-ból, nem támogatja az EU nyugat-balkáni bővítését (joggal), és így tovább. Csehországot, Ausztriát is emlegette a mimagyarok vezére, ám egyik országban sincs jele semmiféle, általa remélt fordulatnak. Ja, és Trump győzelme sem biztos.
De azért vigasztalódjunk. Miután saját bevallása szerint skizofrén, soha nincsen egyedül.
HOGY EZ NEM MI HÁBORÚNK?
Dehogynem.
„Senki sem különálló sziget; minden ember a kontinens része, a szárazföld egy darabja; ha egy göröngyöt mos el a tenger, Európa lesz kevesebb, éppúgy, mintha egy hegyfokot mosna el, vagy barátaid házát, vagy a te birtokod; minden halállal én leszek kevesebb, mert egy vagyok az emberiséggel; ezért hát sose kérdezd, kiért szól a harang: érted szól.”
John Donne.
Hát persze, hogy a mi háborúnk.
Minden becsületes emberé.
MÁSODIK CSENGETÉS
Most így, leülepítve a Hungaroführer március idusi beszéde leginkább egy sarokba szorított állat nyüszítése volt.
Előrengés.
TÜSKÉRE NINCS SZÜKSÉG
Ha valóban homok a gépezetben, bot a küllők között, tüske a köröm alatt, akkor nem kellene odaadni a Európai Tanácsi elnökséget. De ha már ez kivihetetlen, akkor
– valamennyi Európai Tanács és az EuróPai Unió Tanácsa (azelőtt: Miniszteri Tanács) ülést Brüsszelben kellene rendezni,
– a magyarországi rendezvényeken (kulturális, konferencia) nem, vagy csak alacsony, tagállami szinten kellene képvisletteni magát az Unónak. Ez vonatkozna például a fogadásokra, egyéb rendezvényekre is,
– semmilyen fontos kérdést nem szabad napirendre venni.
Ausztria esetében ez a diplomáciai bojkott működött (nem igaz, hogy nem, én ott voltam), miért ne működhetne a magyar „kormány” esetében is?
Miért ne húznánk ki a tüskét a köröm alól?
A szerző Facebook-bejegyzései 2024. március 15-17-én.