A magyar miniszterelnök teremtett magának egy világot, és ezt most szépen be is mutatta a Patrióta nevű izé YouTube csatornáján.
Nahát:
1 „Mióta beengedték a kínaiakat a WTO-ba, azóta az ázsiai gazdaságok minden korábbi feltételezést meghazudtoló sebességgel fejlődnek, és a teljes világgazdasághoz való hozzájárulása az ázsiai kontinensnek a nyugati kontinensek rovására radikálisan megnövekedett, tehát a világban keletkező vagyon, pénzérték, áramlási iránya az megfordult.”
Ez egészen egyszerűen nem igaz. Kína részesedése a világ GDP-jéből 2023-ban 19 százalék volt, ám a forrás felhívja a figyelmet arra, hogy ez az adat „óvatossággal kezelendő” (use with caution) [China | Share of Global GDP | 2024 | Data | World Economics]. Ezzel szemben , ha az USA (12,7 százalékos, Németország (nem az egész EU! 2,8 százalékos) részesedéséhez hozzáadjuk Franciaország, az Egyesült Királyság és Olaszország részarányát (2-2 százalék), akkor azt látjuk, hogy Kína messze nem az első.
De azt is vegyük fogyelembe, hogy
– a kínai külkereskedelem (és általában a gazdaság) állami, azaz pártirányított. Kína nem piacgazdaság. Néhai Nyerges János, a nemzetközi kereskedelem nagy tudora hsonlatát megfordítva: úgy könnyű úszóversenyezni, hogy mindenkin télikabát van, egy résztvevőn pedig csak fürdőgatya.
– Kína beengedése a WTO-ba épp ezért súlyos hiba volt, hisz nem piacgazdaság, hanem gerincét tekintve központilag irányított és támogatott rendszer, így könnyedén verhette szét a kelet-közép európai könnyűipart és zavarhatja a világ acéliparát, autóiparát is.
– A Trumpba annyira szerelmes miniszterelnök elfelejti, hogy az USA mintegy élethalálharcot vív a kínai termékek ellen, és WTO ide vagy oda, meg fogja nyerni.
– A kínai gazdaság bajban van, és bár a növekedés 5 százalék körüli, egyre inkább befelé fordul. Ez ma már része a hivatalos kínai politikának: egy milliárdos nagyságrendű belső piac, az életkörülmények javulása esetén könnyebben kihúzhatja Kínát a bajból, mint az export.
Az, hogy a Kínával való „együttműködés” mivel jár, láthattuk számos délkelet-ázsiai ország és Montenegró (Crna Gora) példáján: a könyörtelen , egyoldalú előnyök habzsolása révén minden partner csak vesztese lehet a kapcsolatnak.
2 „…bárhol voltak választások Európában, mindenhol a patrióták nyertek, Csehországtól mondjuk Ausztriáig, vagy Hollandiáig.”
És hol alakíthattak kormányt? És Lengyelország? És Skandinávia? Németország (az AfD aligha lesz valaha is kormányon)? Az az igazság, hogy a „patrióta”-féléktől az egész civilizált Európa mélyen undorodik. Ezt befolyásolta ugyan az orosz hátszéllel, ha ugyan nem Moszkva által generált migrációs hullám, de nem szüntette meg. Nagyon is kivillan a „patrióta” címer mögül az orosz horogkereszt.
És mintha a magyar nyilaskereszt is ott lenne valahol (in memoriam Csurka István). Tudjuk, hogy az újsütetű Izrael-barátság csakis Bibinek szól, nem az országnak és nem a miniszterelnök által is „libsiknek” nevezetteknek. Ők „a belvárosi kávéházi értelmiség”, elfeledve, hogy volt (és van) egy Pilvax nevű kávéház a belvárosban, ahol értelmiségiek gyűltek össze, és volt egy Petőfi-kör is a belvárosban, de hát ezt már illik elfelejteni: mostan a Lavrov-érmet viselők kora van.
3 „A genderpoltika halott”.
Isten látja lelkemet, én nem tudom, mi az a „genderpolitika”, de ha az, amire gondolni vélek, akkor hogyan lehet még Balogh Zoltán püspök, Menczer Tamás, aki a Kaleta-ügy kirobbanásakor külügyi államtitkár volt, most a párt szóvivője, és Szájer József, aki ugyan nem pedofil, és szexuális irányultsága érdektelen, de botrányosan viselkedett, ám most ismét szót kap, és még ő van megsértve. Ők is halottak? Vagy a Fidesz adoptálta őket, és azt is, amit képviselnek?
4 „…van Brüsszelnek ellenzéke, ezt vezetjük mi a Patriótákkal”.
Szóval akkor ő(k) annak az integrációnak az ellenzéke, amelyhez kézét-lábát törve csatlakoztatta az országot, hiszen a csatlakozási tárgyalások 80 százalékában még ő volt a kormányfő. És nem igaz, hogy „Brüsszel” (mi is az?) megváltozott volna: csak egy durcás rosszgyerek sértődött nyöszörgéseit halljuk a sarokból, ahová állították.
A szerző Facebook-bejegyzése 2024. december 18-án.
