Á, nem éritek ti ezt.
Gyerekkorom óta spórolok erre a szerény birtokra. Inkább nem vettem csak egy fél fruttit a szünetben a pedellus bácsitól, és az iskolatejet se ittam meg, mert kiöntöttem, csak hogy egyszer hatvan pusztát vehessek.
Meg egyszer már negyvenig megvolt, na jó, negyven száz ultimóig is a puszta, de nekem hatvan kellett, mert álmomban megjelent hatvan szűz, teljesen pusztán, és azt mondák: e jelben győzessz, vagyis győzni fogsz, vagyis én vagyok a Győző, ami teljesen igaz, és így beváltam.
Így hát fogam közé szorítottam a vörös tagsági könyvemet meg a párttitkárságomat, meg az éljen április negyedike, hazánk felszabadulásának évfordulója, dicsőséges Szovjetunió, és átvittem a túlsó partra, majd ott varanggyá változtattam, de a dicsőséges Szovjetuniót a fiamra hagytam megbonthatatlanul, ő a legidősebb, akiből miniszterelnököt faragtam, bár tompa volt a bicska, kissé faragatlan lett.
És ami van, azt mind a saját két kezemmel építettem, a zebrákat is én csináltam, és magam csíkoztam, majd tevéket is hozatok, kúpos tevéket, aranyhalakat is a víztárolóba,, dermesztett termeszt, digitális malacot, kicsontozott arakot, zsiráffmadarakat az Antraktiszról, fókát, rókát, dinószárú kabócát, háromszárnyú récét, aranyból a vécét…
Én vagyok a fiam apja, és mindenki bekaphatja.
A szerző Facebook-bejegyzése 2025. augusztus 25-én.
