Igaza van, mint mindig, Bod Péter Ákosnak. A rezsicsökkentés szó undort keltő.
Drága jó magyar tanárunk a Rakoczianumban azt mondta: a magyar nyelv legrondább szava: „elfekvő”. Akkor még nem volt ismert a „rezsicsökkentés”, de a második helyen ott van.
Ez ugyanis ocsmány becsapás. Többszörösen is.
1 Meg kell fizetni azt, amibe kerül. ha nem, ennek elkerülhetetlenül a rendszer összeomlása lesz a következménye, vö. szocializmus. Az esetleges aránytalanságokat szociálpolitikával kell helyrehozni: a rászorulók akár sávos jellegű segítésével (persze a legjobb a rászorultság teljes megszütetése lenne, de hát ez még várat magára). És az energiával igenis spórolni kell. Az olcsóság pazarlásra ösztönöz. (Na, ez volt a másik oka a szocializmus összeomlásának).
2 Ha a költségarányos bekerülési árat nem kell megfizetni, a különbséget az állam kipótolja. Mi pótolja ki? Az állam, Miből? A pénzmennyiség növeléséből, vagy a költségvetésből.. Ennek kétféle következménye lehet: a.) infláció, mert az állam a bankópréshez nyúl b.) más cikkek drágulása. Esetleg egy harmadik: c.) adó- és/vagy illeték emelés, ill. korábbi kedvezmények teljes vagy részleges elvonása. Ám ezt nem venni észre azonnal.
Végül is a valóságban nincs semmiféle rezsicsökkentés, csak szemfényvesztés van.
Az új kormánynak eleve azt kellett volna mondani, hogy nincs rezsicsökkentés, mert ami nem volt, azt nem lehet megszüntetni. Hogy akkor nem nyert volna választást? Hm. Akkor legalább most mondja meg. És csinálja is.
Nem kell semmiféle árstop, árrésstop és egyéb, piactorzító marhaság. Ugyanis a gazdasági törvények kegyetlen dolgok. Ha elnyomják őket egy helyütt, máshol tízszeresen ütnek vissza.
És az fájni fog.
A szerző facebook-bejegyzése 2026. július 29-én.