Nézem az úgy ezer fős tömeget. Zömmel öreg ember. Arcukon a vért szomjazó, vicsori farkasok dühe. Kezdem megérteni, miért volt látványos népünnepély a középkorban az elevenen megnyúzás, a kerékbetörés, a felnégyelés. Ezek itten elevenen nyúznak, kerékbetörnek, felnégyelnek. Ezek itten vért akarnak látni.
Ha megkérdeznék, fogalmuk se lenne arról, miért is vannak itt. Üvöltenének hazaárulásról, hazaárulókról, Brüsszelről, magyarságról, mocsok, büdös, rohadék, ribanc, komcsi.
Felkoncoltatik.
Ők a hazafiak.
A Brüsszel, az a császári Bécs, a az EU-képviselet meg a Helytartótanács. Ez izgalmas, ha meggondoljuk, hogy két évtizedig könyörögtünk, dolgoztunk, intézkedtünk, zömmel a mostani Hungaroführer vezetésével, hogy fölvegyenek Bécsbe. Most meg helytartunk. Itt tartunk.
A szónokok mind ugyanazt mondják. A jelzők, de még a főnevek is ugyanazok. A központilag megadott szitkok, átkok, köntösbe bújtatott b@sszamegek, Brüsszel Péter – eddig terjed a humor, nagyon humoros, szellemi csőlakás..
Hozzászól Európa legbutább embere, a Menczer is, nem készült, odalökdösték, de azért olvassa. Ugyanazt a százszor hallott retkes butaságot. Még a felsége meg a fia is mélyen felháborodott. Hm. Akkor még nem voltak, mikor ő volt államtitkár a minisztériumban, ahol a Kaleta nevű nagykövet lehetett és gyermekpornók ezreit gyűjtögette valakiknek. Azon nem háborodott fel. De hiszen nem is tudta! Tőle nyugodtan gyűjtögethetné ma is. Vajon kinek?
Bmeg-Bayer Zsolt ezúttal nem káromkodott és trágárkodott, csak felolvasta, hogy Hungaroführere annak idején sokkal durvábban beszélt a az EU-pénzek megvonásáról, mint a mostani vádlott, és nem vette észre, hogy maga ellen beszél, pedig magát konferálta fel – ügyesen érzékeltette a Hungaroführer nagy betegségét, a skizofréniát.(Már szociopata is, de ezt valahogy kihagyta, agyondicsérni azért nem kell…)
Nem tudom, hogy kerül egy miniszterügyi miniszter egy szőrehullató csahos csürhe élére, de ott volt. Persze, sejtem, miért. Védi a bőrét. Még mindig. Hisz ő volt a mostani közellenség legjobb barátja. Ezt próbálja lemosni hónapok óta, súrolókefével. Mert fél. Retteg attól, hogy a Hungaroführer még mindig nem bocsátott meg, csak a bosszút forralja titokban (tőle kitelik: szembe mosolyog, aztán ledöf a nagykéssel), ki kell tehát állni, mellet döngetni, mutatni, hgy ő nem, ő ott se volt soha, sőt, épp ellenkezőleg, ő jó fiú, inkább ő döf, mint hogy őt döfjék, hátha.
Láthatatlanul jelen van a sunyihangú, jellegtelen szürkeség, Dömsödi az ATV-ből, meg Mesterházy, úgy is, mint a szocreál D’Artagnan és eszmei mondanivaló, a merről fú a szél Nagy Attila Tibor, a bolondistók üvöltődervis Csintalan, egy kupacban vannak, egy csapatban játszanak Nagyferóval, aki olyan, mintha a Führer személyesen hozta volna ki az elmegyógyból, és lehet, hogy tényleg, de jó együtt lenni, együtt vicsorogni, egy ország van mögöttünk, ugyan már, nézz hátra, vazze, ezek a feketeinges béközép, ma te mész velük, holnap ők jönnek érted, de abban nem lesz köszönet.
És csaholás, csaholás, már régen nem tudják, miért, de csaholnak, vérszag van, még több vért, hadd fröccsenjen, szúrd-vágd, nem apád, telefonunkról olvasunk spontán öklendéseket, hazaáruló, hétmilliós fizetés – neked mennyi van, apám, ja, hát ahhoz nyelveket kell beszélni, ezt megpróbálja, de világröhej, igaz, neki csak csaholnia kell, oszt jónapot. Loboncos, kiöregedett és elhasznált belami, aki után nem csaholnak a kábszerkereső kutyák, ő védett brüsszeli személy, jé, ő is brüsszeli, neki is hétmillió, de a mi kutyánk brüsszelije, és arra költi amire akarja, ő nem beszél a tetthelyen, csak a párttévében, slukk, éljen a haza.
Eléneklik a himnuszt. Kölcsey Ferenc hangtalan zokog a sírjában.
A szerző Facebook-bejegyzése 2025. április 12-én.
