„Pravda vítězí!” ez volt a nácik ellen harcoló cseh ellenállók jelszava, persze a „veritas vincit” latin szállóige alapján. Hát most megtörtént.

Különleges alkalom ez. Különleges alkalom, mikor győz az igazság. Mert nehéz a dolga a hazugsággal szemben. De győzött a nácik ellen, győzött diktatúrák ellen, és most is a csalás, lopás, államformává tett bűnözés és árulás, szemforgató hazugságok szennyes uralma ellen.

Bizonyára sokat és sokan fogják ezt még elemezni, én ebben többé-kevésbé amatőr vagyok. Abban a tekintben biztosan, hogy nem fizetnek érte. Nyilván nem vagyok egyedül, akinek könnyű mondanii, hogy utólag könnű, de sejtettem az eredményt. Legalábbis nem tudtam volna elképzelni az ellenkezőjét. Nem kunszt ez, nem politikai előrelátás, még kevésbé valamiféle bölcsesség. Dehogy.

Két demokratikus országban is néztem és kommentáltam, elemeztem hivatalból összesen vagy négy parlamanti választást, de lehet, hogy többet, nem számolom. Azóta is végignézem az újakat, akit érdekel, az ÉS-ben elolvashatja az elemzéseimet: mindig az egyenes tévéközvetítést és a helyi értékelésket figyelem. Ez gyakorlatot ad.

Életemben az első szabad választást Dániában láttam, meg az azt követő pattheyzetet, a kormányalakítást és egy szabad ország szabadon választott parlamentjének működését is, a megelőző kampányról nem is szólva. Nagy élmény volt az nekem, és persze a többi is mindig izgalmas volt, Dánia is, Szlovénia is A nagykövetségen, az első dániai kivételével végigtolmácsoltam mindet. Örömmel. Mert amúgy is néztem volna. Elmondanám, miben különböztek ezek a magyaroroszágitól, de erre nincs hely, meg unnátok is.

És nem is ez a lényeg. A lényeg az elsöprő győzelem, amely előre volt sejthetető.

1 Mindig azt mondtuk, hogy a Fidesz-önkényt csak belülről lehet megdönteni (mint a diktatúrákat általában). Hát épp ez történt. Amit Magyar Péter hibájának, sőt, bűnének tudott be az amatőrök hada és a rosszindulat, hogy t.i a Pártból érkezett – épp ez volt előnye.

2 Nyilvánvalóvá vált, hogy a magát baloldalnak nevező izé nem érdekelt a hatalommá vált rendszer megváltoztatásában. Érdekes, hogy „birka népnek” nevezett tömeg ezt előbb-utóbb megsejtette. Megsejtette, hogy egyfelől a „baloldal” blöfföl, mikor a többség számára érthetelen és értelmezhetelen „szociáldemokráciát” meg Európai Egyesült Államokat és más, követhetetlen, irreális álmokat emleget célként, és egyre inkább kezd a második félidős Kádár-rendszer torz karikatúrájává válni, másfelől meg nagyon is jól érzi magát az Országgyűlés langyos vizében, a büntetgető tanító bácsi megjátszott szigora ellenére, s még a büntik költségeit is elviseli a kényelemért. Összejátszás volt ez, akár tudatos, akár csak úgy, magától, de tényszerű. És a „birka nép” (dehogy birka!) előbb-utóbb rájött arra, hogy egyik csinálja, a másik meg nézi, ez a különbség „kormány” és „ellenzék” között.

3 És előkerült valaki, aki mintha élő bizonyítéka volna a marxi tételnek: nem a személyiségek csinálják a történelmet, hanem a történenelem termeli ki a személyiségeket. Ez történt. Kellett valaki, aki megálljt tudott parancsolni ennek az ókori Róma züllöttségét messze felülmúló, rothadásbűzű dorbézolásnak, a nyílt színi lopásnak a hatalommal fizetett hazaárulásnak, a gyilkosokkal, diktárorokkal való parolázásnak, és annak, hogy meggyalázták mindazt, amiért létrejött 1990-ben egy másik rendszer. Hazugságra nem lehet tartósan építkezni. Ezt mutatta a szocialazmus és most az Orbán-diktatúra összeomlása is.

Az ifjúság állt most a forradalom élére (mert ez az volt, és nem a fülkéké, hanem az utcáké, a tereké), mint 1848-ban és 1956-ban is.

Én, öreg és más öregek is csak velük voltunk.

De azért, ugye, bár tudjuk, hogy még csak jön a neheze, a legnagyobb feladaton már túl vagyunk: a bálvány ledőlt és nagyon úgy tűnik, már nem jön vissza. Nem, ha rajtunk múlik. De hát ki máson múlna?

Újra visszatérhetünk a civilizációba, Európába, a szabad nemzetek közösségébe..

Kicsit azért most örülhetünk mi, öregek is, ugye?

A szerző facebook-bejegyzése 2026. április 12-én.