Hungaroführernek egyszerűen muszáj volt elmennie Kijivbe.
Minden Idők Legkevésbé Külügyminisztere, Szijjártó Péter hónapokkal ezelőtt tárgyalt ilyen találkozóról, eredménytelenül.
Most, hogy Magyarország adja a Tanács (ahogy a Hungaroführer fogalmazott) „rotációs” elnökségét (ajaj, soros kerülendő, képzelem, meddig gondolkodott ezen a Rogán-banda), a gonosz Brüsszel nyomására rékényszerült, hogy Kijivbe látogasson.
Ha már elnökségi nyitó beszédet nem tarthatott s kárpótlásként a gatya-tévében és -sajtóban gyalázta az Uniót, muszáj volt vállalnia, hogy megtegye azt, amit minden uniós állam- vagy kormányfő – beleértve az akkor még hivatalban lévő köztörvényes bűnözőt, a tettestárs szlovén Janšát – megtett.
A sajtótájékoztató hangneme ukrán részről nagyon is pozitív, majdnemhogy baráti volt, ezzel szemben a válasz hűvös, foghúzós, kényszerű, mosolytalan. Olyan volt, mint amikor a gyerek lenyeli ugyan a spenótot, de látszik, hogy legszívesebben kiköpné.
A magyar miniszterelnök nem használta az ‘orosz’ szót mint a háború okozóját. Ha csak őt hallgattuk volna, ki nem derül, ki itt az agresszor.
A „határozott idejű tűzszünet” gondolata nyilvánvalóan moszkvai egyeztetés eredménye. Időt enged Moszkvának arra, hogy frissítést és erősítést küldjön frontra, hátravonva a leharcolt csapatokat, míg Ukrajnának ez csak korlátozott mértékben lehetséges, részben emberhiány („élő erő”, hogy utálom ezt a kifejezést!) miatt, részben pedig mert az anyagi utánpótlás a Nyugat gyorsaságától függ. Ha az egész dolog novemberre húzódik (és ez lehet a magyar javaslat egyik célja), akkor Hungaroführer még bízik Trump győzelmében, és abban, hogy az USA leállítja Ukrajna támogatását.
Az ukrán tannyelvű iskola látszatgesztus, van már szerb, horvát, német, szlovák, szlovén nyelvű, pont ukrán miért ne legyen, különben is: eddig miért nem volt?
Szóval, a magyar kormányfő kihúzatta a fogát.
De a méregfog megmaradt.
A szerző Facebook-bejegyzése 2024. július 2-án.
