Fóbiája annak van, aki fél valamitől. Az agorafóbia például félelem a nyílt terektől, a klausztrofóbia meg épp ellenkezőleg: a bezártságtól.
Az eredeti jelentés mintha megfordult volna: a russzofóbia egyáltalán nem félelem az oroszoktól, mi több, valójában nem is létezik, ez az orosz propagandaművek találmánya, annak a bezártságnak a reakciója, amelyet Oroszország , az őt körülvevő gyarmatainak elvesztése után érezhet. És nagyrészt érez is. Ami a magyar sovénnek Nagy-Magyarország, az az orosznak Nagy-Oroszország, eltekintve attól, hogy az utóbbi, a cári ország, majd a Szovjetunió legszebb időszakában valóban létezett, „Nagy Magyarorország” viszont soha, legföljebb a Monarchia részeként, igaz innen tekintve inkább valamiféle boldog aranykorban, amiről azonban Ady és Mikszáth és Eötvös József tudna (és tudott is) mesélni.
Így aztán Orbán-fóbia sincs. Azt hiszem, itt a Magyar Péter által jól alkalmazott krisztusi felhívás érvényes: „ne féljetek!” És az Orbánnal szembeni érzés, gondolkodás, magatartás nem is félelem. Nem is fóbia.
Részemről inkább utálat, vagy undor, ha már érzés. De lehet szánalom is. Egy vesztét érző (mit, érző? tudó) szociopata beteg utolsó vergődése, csapkodása. De ne feledjük: a haldokló krokodil nagyokat tud még csapkodnia farkával, ami szó szerint véve Orbán esetében kizárható, de azért féktelen kétségbeesésében már-már a végsőkig elragadtatja magát. Ho hol van az a végső, ezt maga sem tudja. Ameddig engedik. Jellemző, egyben kifejező tény, hogy a közlekedési miniszter, Piperkőc Lázár, a Gonosz szabadon tarthat saját infót, nem törődve a saját miniszteri tárcájával, belenyúlva könyékig olyan ügyekbe, amelyek eddig az Őfelsége kizárólagos hatáskörébe tartoztak. A máz alól időnként kibukkan Szálasi, de nem baj…
Orbánnak már nem számít se ország, se világ, se civilizáció, marad egy sarokba szorított, rémült szellemi roncs, aki már ott tart, hogy templomban csatlakozik a honfitársai elleni gyűlölethez, egy szava sincs arról, hogy egy, a saját véreit gyalázó akarnok az ő arcképével hirdeti magát, olyanná válik, aki vasárnap alapít gyűlöletcsoportot embertársai ellen, hirdet harcot, nyíltan meggyalázva Krisztust, aki épp ennek ellenkezője szellemében élt és beszélt. A mára teljességgel eszét és ítélőképességét vesztett diktátorból csak a diktátor és józanság, a béke elleni izzó gyűlölet maradt meg, nem maradt belőle más, csak marék keserű epe.
Érzi, hogy lényegében már most elveszette élete értelmét, a hatalmat, s ha különféle trükkökkel próbálkozik is, vagy pénz, vagy támogatók, vagy akár együttérzők, vagy mindegyikük- híján marad, „országomat egy lóért!”, az oszágát már elvesztette, és lovat senki sem ád. Katarzis sincs.
Függöny.