Ez már nem egyszerű félelem. Ez rettegés.
Nem tudok úgy öt percre átkapcsolni a Hír TV-re (tovább úgyse bírom), de a királyira se nagyon, hogy ne Magyar Péterről lenne szó. Minden hír őt gyalázza, gyanúsítja, vádolja, gúnyolja, . Előbb Magyar Péter, csak aztán lenne hír, hogy kitört a világháború.
Mert jobban félnek, mit félnek, rettegnek Magyartól és a Tiszától, mint a világháborútól. És ez komoly. A világháború ad némi esélyt, esetleg túléled, akárhogy is, de túléled. Magyar Pétert viszont, és ezt tudják,épp ez az oka a rettegésnek, nem fogják túlélni. Az „út a börtönbe” egyáltalán nem vicc, de nem is erről van szó. Hanem a Hatalom elvesztéséről, ami kétségkívül a Vezér halálát jelenti. Politikailag biztosan, mert ő lesz a bűnbak. Számára eljő március idusa. Fizikailag nyilván nem, de hogy „út a elmegyógyba”, az nem kizárt.
Ha valaki tudja, milyen disznóságok történtek, hát Magyar aztán igazán. Tudom, írtam már, de nagyon csábító a hasonlat: Hruscsov tevékeny részese volt a Sztálini terrornak, és éppen ő volt az, aki kitette a diktátort a szovjet történelem aranybetűs lapjairól, és hulláját a mauzóleumból, ő volt az, aki leszámolt Berijával, aki megnyitotta a gulágokat, tárgyalt az amerikai elnökkel.. Mert belülről ismerte a rendszert. Persze, ez nem tarthatott sokáig, mert a neosztálinizmus végül félretette, De: nem végezték ki, nem állt bíróság előtt, és Sztálin nimbuszát teljes mértékben – bár voltak rá kísérletek – nem lehetett többé a maga régi formájában helyreállítani.
Hallatlanul nagy az előnye annak, aki belülről érkezve fordul egy rendszer ellen. Ezért is mondogatta Sztálin (és nyomában Rákosi), hogy az osztályharc a szocializmusban éleződik. A kommunisták a legjobban a többi kommunistától féltek. (Aki kételkedik, annak ajánlom Koestler Sötétség délben című művét, ehhez először Koppenhágában jutottam hozzá, angolul (Darkness at Noon), de persze ma már bármikor elérhető magyarul: remekmű). A kommunisták áldozatainak zöme maga is kommunista volt. Mert jól tudták, hogy (ismétlem), a rendszer belülről a legkönnyebben megdönthető. Még akkor is, nem karták megdönteni.
Más kérdés, ha ugyan más, hogy a legkisebb változás szándékát is ellenségként kezelték. Ez a rendszer immanens gyöngeségének a legfőbb bizonyítéka. Ennek lett áldozata Buharin, Kamenyev, Zinovjev, de tágabb értelemben Trockij is, továbbá Kun Bála, de Rajk, Szőnyi, Szalay, és a korábban Rákosi által bebörtönzött Kádár mint belső ellenség ellen is kísérelt meg puccsot Biszku és Komócsin.
Igen, a változás, az „ellenség” belülről jön. Vagy jöhet.
Épp ezért rettegnek most a 21. századi magyar fasizmus hölgyei és urai. Sem Horntól, sem Medgyessytől, sem Gyurcsánytól nem féltek. Mert ők kívülről jöttek. Márky-Zayt pedig egy legyintéssel el lehet intézni. ha van antipolitikus, hát ő az, Dobrev Klára a szemébe is mondta, hogy alkalmatlan, és akkor még úrinőként fogalmazott..
Magyar azonban más. Az ellene indított ocsmánynál ocsmányabb, undorító támadások özöne önmagában is bizonyítja, hogy olyanról és olyasmitől van szó, akitől és amitől félni kell. Rettegni kell.
Minden, szó szerint minden eszközt fel fognak használni ellene. (Vajon miért jut eszembe a szerencsétlen, halálra gázolt juhász esete, aki sokkal kisebb veszélyt, inkább csak helyi kockázatot jelentett?)
De hát mi különös van abban, hogy a tettekért felelni kell? Ez csak Magyarországon minősül rendkívülinek. Janez Janša, Ivo Sanader, Nikola Gruevszki, Marcin Romanowski és mások élő példái annak, hogy nincs abban semmi különös, ha egy politikai vezetőt később felelősségre vonnak köztörvényes, tehát nem politikai tetteiért. És akkor még egy szót se szóltunk Marine Le Penről, mert ő viszont olyan országban működik, ahol (a jakobinusokétól és a náci megszállástól eltekintve) soha nem volt diktatúra.
A rettegés tehát jogos.
A mi félelmünk is attól, hogy mire sarkallja ez a rettegés a sarokba szorított, most már vonító Hungaroführer-falkát.
Szabad a fantázia. Mindenre képesek.
A szerző Facebook-bejegyzése 2025. április 28-án.