Fenntartással fogadom (miként ő maga is) Szentpéteri Nagy Richard politikai elemző komor látomását, hogy a Hungaroführer (hiszen, ezt én teszem hozzá: nem beszámítható), miután dühödten vicsorít Ukrajnára, éppen ő maga kezdi az országot betolni a háborúba: mondjuk ki nyíltan: fegyveres támadást vagy ilyen provokációt szervezni Ukrajna ellen. Láttunk már ilyet, a gleiwitzi rádióadón át Kassa „bombázásáig”, miért ne lehetne most is ilyen? Mint minden bűncselekménynél, itt is van motívum: a kormányon maradás (amit ő hatalmon maradásnak érzékel) minden áron.
Azt hiszem, az ország (gondolkodni képes része) egyetért abban, hogy Hungaroführernek semmilyen ár nem magas a hatalom édes ízéért. Hatalom nélkül nyolc évig elvegetált valahogy, meg fiatalabb is volt, de, bár nem is múlt el elméjében nyomtalanul, ma már, tizenhat évnyi önkényuralom után nem bírná ki, hogy veszít.
Hogy ő azt mondja:átadja a kormányzását? Egyetlen szava sem hihető.
Emlékszem, annak idején azt mondta: elvesztettem a választást, semmi baj: én megkaptam az élettől, amit lehet, miniszterelnök voltam, most már elleszek valahogy. Tényleg ezt mondta. És mégse lett el valahogy.
Kétségbeesetten keresné a visszautat–- hiába. A pártján belül több szakadás is történne, vétkeseket keresnének és találnának, akadna egy Röhm, egy Rudolf Heß, vagy egy Trockij, vagy Buharin, Kamenyev, Zinovjev (bár hatalma már nem volna felettük), végül utolsó rendszerváltó pártként megszűnne létezni. Vele együtt.
Ezért többről van szó, mint egy választásról. Szó szerint élethalálharc. És, mondom, nincsen olyan eszköz, amitől visszariadna.
Minél inkább megyünk előre az időben, annál inkább durvulnak az eszközei, semmi nem tartja vissza. Minden elképzelhető, ő maga mondta: „minden megtörténhet”, akár egy Ukrajna elleni agresszió, akár egy fegyveres konfliktus Bosznia-Hercegovinában, ahol a TEK már ott van – minden lehetséges.
Addig is aludjunk nyugodtan, feleim.
A szerző Facebook-bejegyzése 2026. február 19-én.
