Először nagyon is szimpatikus volt. Nagyon is tetszett. Vágó Pista barátom. Meg Eörsi Matyi is. Pista azt mondta: a rendszerváltáskor döbbent rá, hogy ő voltaképp liberális. (Megjegyzem, nagyjából én is). Majdnem megkérdeztem, hogy de akkor mi vonzotta a DK-hoz. Mert akkor már szó volt a „balodali fordulatról”. És a liberalizmnus egyáltalán nem balodali. De aztán nem tudtuk megbeszélni, pedig, mikor náluk voltam, meg volt beszélve egy újabb találkozás, Pista jött volna hozzánk. De halaszthatlan dolga akadt egy másik világban. Most is fáj.

Még arra is kész voltam, hogy szakértői munkát végezzek nekik. Persze nem kellettem. Ekkor kezdett sejleni, hogy ez valami zárt világgá lett. Ahová nekem nincs bejárásom. Alapvető dolog, hogy nem mégy oda, ahol nem kellesz. Sebaj. Amúgy is megfogadtam, hogy soha többé egyetlen pártba se. Hát akkor kívülről se. Sebaj.

Szerintem előbb-utóbb Pista se bírta volna. De ezt már soha nem tudjuk meg. Illetve, ha eljön az idő, és ez már olyan nagyon nincs messze, akkor megkédezem tőle.

Igen, a „balodali fordulattal” kezdődtek a bajok, mert kapásból elriasztotta a liberálisokat, és, mondom, egyre inkább valamiféle zárt körű Politikai Bizottsággá (előbb persze Központi Bizottsággá) kezdett válni. Szociáldemokratának hirdette magát, holott semmiféle szoros együttműködésnek hívható kapcsolat nem volt a szakszervezetekkel, ami pedig a modern szociáldemkrácia sine qua nonja.

Az „Európai Egyesült Államok” programját hirdette, és hirdeti ma is, holott tudnia kéne, hogy Európa nem Nagy Olvasztótégely, mint az USA: túl öreg ahhoz, hogy eltűnjenek saját történelmeink, hiszen még közös gazdaságpolitika sincs, csak közös pénz, az se mindekinek. (Ez olyan, mitha Nebraskában más volna a fizetőeszköz, mint, monduk, Ohioban). Az államformák különbözőségéről nem is beszélve. Ki lenne francia király, vagy a svéd köztársasági elnök – vagy az egész egy nagy köztársaság volna? Emlékezzünk. Még közös alkotmányt sem sikerült csinálni. Az EU-integráció, nem több és nem kevesebb garanciája annak, hogy ha kívülről nem támadják meg, nem lesz európai háború. És már most, minden vita ellenére közös értékeink vannak. Magyarország kormánya most épp kivétel, és remélem, hogy már nem sokáig. De Egyesült Államok? Az USA-ban, vagy Brazíiliában (Estados Unidos do Brasil) lehet: ők fiatalok, nincs saját történelmük. Nekünk van. Az integráció így is magas fokú, hiszen alig vannak határok, elvileg nincsenek is. Ezt kell mélyíteni és erősíteni. De nem egyesülni, mert azt nem lehet. Ha mindenképp példa kell, hát ott a Szovjetunó. Már Oroszország korában is csak az erőszak tartotta össze. Erőszakkal pedig nem lehet. És most egy szó sem szóltam Jugoszláviáról és Csehszlovákiáról, pedig lehetett volna..

Hanem aztán a többi illúzió… Azt hitték, hogy Gyurcsány nélkül majd menni fog. De mondja már meg nekem valaki: mi a különbség a Gyurcsány előtti és utáni DK között? Hát legfeljebb az, hogy gyorsabban bomlik. És a még nagyobb a sértődésből fakadó agresszivitás. Már nem is beszélnek szociáldemokráciáról, csak baloldalról. Ámde miféle baloldal az, amely egy ex(?) újnyilast ölel magáhz?

Hát igen, a 2022-es „összefogásban” is benne volt.. El is verték rajtuk a port rendesen, nézni is szörnyű volt… (Ráadásul a kormányfő-jelöltjük, és ahogy azzá lett – valami rettenet. No, akkor kellett volna felbontani a szövetséget, ha addig nem).

Az már csak ráadás, hogy hozzájuk csapódott, és nem is tiltakoztak, az a Pálfy G. István, aki annak idején szombat esténként szinte megátkozta a baloldalt és a liberálisokat, előírta nekünk, mit gondoljunk, aki demokratákat bocsájtott el a TV-től, akit „Patkánygének” neveztek a normálisan gonsdolkodók, nem csak az akkori ellenzékiek. Ez most mire véljük? Ja, persze, Jakab Péter előszelének – röhögni szabad.

És senki, de senki nem elemzi a pártban, miért történt ez az egész, ki a felelős? Hol volt a hiba? Miért nagyobb ellenfél a Tisza, mint a Fidesz? Egyáltalán: ellenfél-e Fidesz? Mert ha az volna, nem indulnának a választásokon, hanem rendbetennék a pártot, hogy a következőn már legyen valamiféle baloldal.

Bár megjegyzem, a mostani nyugati demokráciákban egyre kevésbé látszik a különbség a polgári közép és a baloldal között. (Dániában például együtt alakítottak kétszer is kormányt egymás után, ma is így van): a választóvonal a szélsőjobb és demokrácia (pl. AfD-CDU) között húzódik. Ezt is fel kellene ismerni.

Hát így állunk. Télvíz idején egy szál baloldal nélkül.

De legalább tudnánk, mi az.

A szerző Facebook-bejegyzése 2026. február 2-án.