És ezt nem a káröröm mondatja velem, hiszen végül is a hazám megítéléséről van szó. Az emberek ugyanis nem a magyar kormány elnökségéről, hanem magyar elnökségről beszélnek, mellőzve azt a tényt, hogy önmagát felfújt, züllött galeri adta elnökségről van szó.
A magyar kormányfő októberi „célkitűzéseket” tartalmazó beszámolójára olyan kemény és gyakorlatilag egyhangú válasz jött, amelyre az Unió történetében még nem volt példa. Brüsszelben és Strasbourgban ugyanis „uniós nyelven” beszélnek, azaz intelligensen, kellő körültekintéssel, amit lehet ugyan lágynak, akár körülírtnak nevezni, de aki érti, az annak tekinti, ami.
Októberben a magyar miniszterelnök azonban nem „uniós” nyelven, hanem direktben, sallangmentesen kapott olyat, ami a bokszban megsorozásnak neveznek, végül rászámoltak, és gyakorlatilag technikai KO-val leléptették. Ekkora kudarcot soros elnök még soha nem vallott, De hát, „there is always a first time”, azaz mindig van egy első alkalom.
A magyar kormányfő fakultatív, azaz önmaga által választott kirándulásokat tett, körbeutazva a Földet, és mindenhol az Európai Tanács soros elnökét látták benne. Azért, mert az volt. Mondhatta később, mondta is, hogy ő csak kétoldalú kormányfőként (sic!) és éppen arra járt, és egyáltalán, de maga az a tény: ő volt a Tanács soros elnöke, tény maradt. Útjait pedig nem egyeztette sem a Tanáccsal, amelynek épp az elnöke volt, sem más EU-intézménnyel. A béka felfújta magát.
Eredménye, jelentősége ugyan nem volt ennek a (más állatokat is bevonva) „békegalamb”-túrának (fölteszem, költsége annál inkább, de hát mit egy úrnak egy arany?) sőt, irtó nagy lebőgés lett a vége: jobban tette volna, ha otthon marad.
Otthon egy kötelező körön kívül semmiféle rendezvény nem volt. Jómagam, magyar diplomataként, végigdolgoztam egy nem akármilyen uniós Elnökséget Koppenhágában (akkor zártuk le a csatlakozási tárgyalást), nyolc hónap alatt, de főként az uniós elnökségi félévben ötvennél is több delegációnk volt különféle rendezvényeken, háromszor járt ott a magyar miniszterelnök (Medgyessy), ebből kétszer hivatalosan. Ehhez képest a mostani magyar Elnökség sivatag volt, egyetlen, egynapos oázissal, az is inkább délibáb.
Megjegyzem, Románia és Bulgária schengeni csatlakozása már eldöntött tény volt. Ehhez a magyar elnökségnek csupán a bólogatás szintjén volt némi köze. Van, aki komolyan gondolja, hogy a magyar miniszterelnök „tekintélye” meggyőzte Hollandiát és Ausztriát?
Szóval, „az mi kevés” volt, az is gyalázatos. Fejétől bűzlött az egész.
A szerző Facebook-bejegyzése 2024. december 20-án.
