Meghallgattam Hungaroführer párizsi beszédét. Alig több, mint negyedóra, kibírtam.
Ámbár negyedóra alatt ennyi közhelyet, hazugságot, fröcskölő uszítást hallgatni egy, a hazája bírósága által elítélt köztörvényes bűnöző oldalán nem szívderítő. Magyarország a földi mennyország, ahol nincsenek migránsok (csak akiket az állam hozott be tízezrével, vagy éppen pénzért), nincsenek illegális bevándorlók (csak talán a kormány által szabadon engedett embercsempészektől valók), szabadság van (kivéve azokat, akik másképp gondolkodnak vagy élnek), és nem akarjuk, hogy magyar katonák Ukrajnában harcoljanak és koporsókben térjenek vissza (ez baromság, ezt senki se akarja, az ukránok se, de marha jól hangzik).
Ebben a nagy mennyek országában újraépítették a szocialista utasításos gazdaságot, amely egyszer már befuccsolt, állami áralakítás van, mégis dühöng az infláció. A gazdasági teljesítmény zuhan, az elosztható jövedelem csökken, a jövőt jelentő beruházások zuhannak, az országot már csak hitelekből és lakosság megsarcolásából lehet finanzírozni, ami egyre drágább, mert a bizalom elment vadászni, az utcákon lépten-nyomon alkoholistákkal és hajtalanokkal (akik messze nem clochard-ok) találkozni, de a pálinkafőzés ingyenes és a kocsmák nyitására az állam ad pénzt, a vonatok lényegében menetrend nélkül közlekednek, miközben a milliárdos közlekedési miniszter a nagypolitikáról és a luxus életmód káros hatásáról hordószónokol kapitális baromságokat, számos, életfontossságú gyógyszer hiánycikk vagy egetverően drága, az idősebb betegek nagy eséllyel meghalnak, mert gyógyításukra nincs pénz, sem kedv, az orvosok már külföldön vannak, a hatalom annyira retteg, hogy minden fa mögött ukrán kémeket lát, ha nem lát, akkor kreál, készülőben a kirakatperek, mint Rákosi Mátyás-féle szabadalom, az aniszemitizmus kormányzati poltika, csak most „libsinek” meg libernyáknak”, meg „Soros-ügynöknek”, meg „brüsszelitáknak” nevezik őket, tombol a szabadság, de aki csak egy árnyalatnyit szólni mer, annak holnaptól nincs állása , a fontosabb ellenzéki médiumokat már betiltották, a külügyminsiztérium gyakorlatikag orosz főközpont, a gazdaságot átvette a környezeszennyező, eladhatalan árut gyártó Kína, nincs olyan véreskezű diktátor, akit a pártkormány ne ölelne a keblére, hisz tudja: máshol nem, csak ott kaphat menedéket a majdani igazságszolgáltatás elől, amelyet ezerszer jobban megérdemel, mint a közönséges bűnöző Marine le Pen, akit a magyarok Führerének még volt képe eurómilliókkal támogatni egy szakadékba zuhanó ország , azaz saját, nyolc évnyi ellenzékbe szorulásáért titkon gyűlölt hazája terhére: bosszút forralt saját nemzete ellen, amely bosszút pofátlanul „patriótának” nevezi, ez az eszét vesztett, szellemileg kiüresedett, közönséges politikai kalandor, aki váltig azt hiszi, hogy ő valaki, holott tizenkettőből egy tucat.
Ez az, ami a beszédből kimaradt.
