Az USA-nak hosszú ideje valahogy nincs szerencséje. Még áll és terjed az a mítosz, hogy a villág legerősebb hatalmáról van szó, de ez egyfelől egyre inkább mítosz, mint szilárd valóság, másfelől a Trump-adminisztráció jól érzékelhetően még ennek az illúziónak is a végét jelenti.
Nézzük.
Az USA a koreai háborút, hát…, ha nem is elvesztette, nem nyerte meg. Sőt, a végeredményt nézve kitermelődött egy vicsorgóan agresszív „szörnyállam” északon, KNDK néven, amelynek nem látni a végét, ezzel szemben nem csupán iszonyú börtön, de a világot is fenyegeti; ne titkoljuk, hisz nem is lehet: ma már: atomhatalom. Egy kis állam világtényező akar lenne: hol is hallottuk már ezt?
Az USA 1975-ben elvesztette Vietnamot, de egyben az egész Hátsó-Indiát: nem sikerült nyernie sem Laoszban, sem Kambodzsában. Pedig a vége felé a három háború már szinte egymásba ért, előttem van a Newsweek egyik címlapja: „Now, here is the Indochina war”, de hát az is elveszett.
Közben volt egy mélykudarcos iráni túszszabadítási kísérlet,(Operation Eagle Claw). Ha nem tragédia lett volna, azt mondanám, nevetségesen rosszul tervezve: a felszabadító helikopterek is odavesztek és a túszok sem szabadultak ki az amerikai nagykövetségről.
Az Öböl-háborúk közül az elsőt az apuka félbe hagyta, („nem fogunk parádézni a bagdadi utcán”), ezért a másodszorra is neki kellett veselkedni, lényegében függetlenül attól hogy van-e Szaddámnak tömegpusztító fegyvere vagy nincs. Ez utóbbi esetben is le kellett számolni vele, mentek ám haza a csillagos-sávos koporsók, Szaddámot felakasztották, joggal – na és most Irakban béke van és demokrácia? Egy frászt.
9/11 és a bostoni maraton azt igazolta, hogy az USA képtelen az ország belső biztonságát szavatolni.
És ez független az éppen kormányzó elittől.
Vereség Szomáliában, majd annyi áldozat után Afganisztánban, ott most a tálibokkal kell dülőre jutni – megint kérdem: most jobb?
Amerika, minden kudarc ellenére, mintha mi sem történt volna, őrzi a legyőzhetetlenség mítoszát, sőt, Trump megválasztásával még azt is jelzi, hogy ha veszít, akkor azért veszít, mert nem eléggé agresszív, nem eléggé terjeszkedik. és nem eléggé mutat erőt.
Ez biztos út a vég felé.
Eleddig legalább azt a mítoszt ,meg tudta őrizni, hogy a demokrácia hazája. Nixon és a Watergate, Clinton és Lewinsky, bár eltérő okból és mértékben, de azt jelezték, hogy senki sem sérthetetlen. Trump esetei azonban épp ennek az ellenkezőjét igazolják, és azt is, hogy a jogtalannak vélt, holott jogos vádemeléssel szemben bosszú is megengedett. Az USA így nem egyszerűen demokrácia-, de jogállam-jellegét is elveszítheti.
Ettől lesz Amerika naggyá?
A Trump elleni merényletkísérletek eredete és valódisága vitatható. De ha csak ilyesmivel lehet az amerikai belpolitikát befolyásolni, az már önmagában gyengeségre utal, amiből egyenesen a soha nem volt, de még lehet rendőrállam víziója következik. A Fahrenheit 451, A gyalogos, vagy akár a Szép, új világ. S mindez eleve kudarcra ítélt kalandok víziójával párosul: Kanada, Grönland, a Panama-csatorna.
Ami csak Grönlandot illet: nem volt elég a csillagos-sávos koporsóból? Nem volt elég abból a tapasztalatból sem Vietnamban, sem Afganisztánban, sőt, Irakban sem, hogy a helyiek ellen vívott hódító háború eleve vesztésre ítéltetett? Grönland sajátos éghajlatú és földrajzú hely. Nem Alaszka, az ottani tapasztalat fabatkát sem ér. Amerika nem csak a sziget elleni támadást, de meglévő bázisát is elveszítheti. Trump vajon még több nyom nélkül elveszett amerikai katonát akar felkutatni?
Amerika tehetetlen a Közel-Keleten, Trump nem érti az egészet, ezért tehát megint az erőszakkal blöfföl.
Raszputyin is új formát öltött, Elon Musknak hívják. Csekélyke hibája, hogy nem teljesen épelméjű (ámbár ez az elnökről és némely barátjáról is elmondható), másfelől vállalkozásai szépen lassan becsődölnek, az elektromos személyautó már most kudarc, a Space X ugyancsak, s ha most még talán nem, de a bizalom fokozatosan megrendül.
Nincs Kissinger, nincs Brezinsky, nincs senki, aki visszarángassa a való világba ezt a szerencsétlen, félrement életű, tehetségtelen ripacsot, ezt az operett-elnököt, aki azonban ebből az operettből előbb-utóbb drámát csinál.
Sőt.
Amerika soha nem látott méretű tragédiáját.
