Szemenszedett hazugság, hogy a készülő magyar „Átláthatósági törvényt” egy 1938-as amerikai törvény alapján készítették elő. Ez ugyanis a Foreign Agents’ Registration Act (FARA), azaz a külföldi ügynökök regisztrációjáról szóló törvény, amely kimondottan azokra vonatkozik, akikről bebizonyosodott, hogy külföldi ügynökök („agents of foreign principals”).
A budapesti orosz bábkormány rendelkezése viszont egyértelműen A MAGYARORSZÁGI FASIZMUS alapjaira épül. Íme, idézet a Magyar Narancs 2019. június 22.-i számából:
„A sajtószabadság fenntartása nemzeti érdek addig a határig, amíg a sajtó valóban a nemzet érdekeit szolgálja.” Gömbös Gyula, 1935. „Ennek jegyében Gömbös olyan sajtótörvényt akart tető alá hozni, amely a kormány befolyásának erősítését és a cenzúra bevezetését szorgalmazta. A tervezet a miniszterelnök 1936-ban bekövetkezett halála miatt nem került az országgyűlés elé.”
„Az 1938. évi XV. törvénycikket „a társadalmi és a gazdasági élet egyensúlyának hatályosabb biztosításáról” 1938. május 29-én fogadta el az országgyűlés… A…rendelkezés… kimondta, hogy három hónapon belül létre kell hozni a sajtókamarát, melynek feladata „az újságírás és a lapkiadás (…) körében a nemzeti szellem és keresztény erkölcs követelményeinek érvényre juttatása és biztosítása”.
„Két nappal a törvény kihirdetése után, 1938. június 1-jén megjelent „az állami rend megóvása végett szükséges sajtórendészeti rendelkezésekről” szóló 1938/XVIII. törvénycikk, amely az időszaki lapok alapítását és a már létező újságok megjelentetését miniszterelnöki engedélyhez kötötte immár az első zsidótörvény „szellemében”. E törvény nyomán összesen 411 sajtóorgánumot szüntettek meg a következő fél évben.”
„Az újságíró társadalom nem volt kellőleg megszervezve, újságíró-képviseletekről nem lehetett szó, s a meglévő újságírószervezetekben, jóllehet már a 20-as évektől kezdve megerősödött a keresztény és nemzeti szellemű sajtó, túlsúlyban a liberális felfogás uralkodott. Ez a szellem idegenkedett minden olyan reformtól, amely esetleg a liberalizmus egyeduralmát megtörhette volna” – kezdte 1940-ben Gáspár Jenő főtitkár azt a beszámolót, amely az Országos Magyar Sajtókamara addigi tevékenységét összegezte.”
„Miután a németek 1944. március 19-én megszállták Magyarországot, az új miniszterelnök, Sztójay Döme Kolosváry-Borcsa Mihályt a sajtó, a rádió, a könyvkiadás és a külföldi hírszolgálat kormánybiztos-államtitkárának nevezte ki, aki már május 21-én, a rádióban elhangzott A magyar szellemi élet megtisztításáról című előadásában arról számolt be, hogy „megszűnt összesen nyolc budapesti és hét vidéki napilap, egy fővárosi hétfői lap, valamint 146 egyéb időszaki lap, a további átrendezés, a megmaradt lapok megfelelő vezetésének és irányításának biztosítása folyamatban van.”
„Kolosváry-Borcsa Mihályt Németországban fogták el, 1945. október 5-én szállították Budapestre. A lapok a „legnagyobb háborús uszítónak”, a „sajtókamara Cézárának” nevezték, tárgyalása 1946. március 26-án kezdődött. „Bűnösnek nem érzem magam, de felelős vagyok” – jelentette ki a bíróság előtt; golyó általi halálra ítélték, 1946. december 6-án végezték ki.”
„Az 1948-ban megjelent Révai kétkötetes lexikon „Sajtókamara (Országos Magyar Sajtókamara)” szócikke alatt ezt olvashatjuk: „Az 1938. XV. tc alapján 1939-ben alakult. Az újságírók és lapkiadók fasiszta jellegű korporációja volt. 1945 januárjában jogilag is megszűnt.”
Nincs több kérdésem.
A szerző Facebook-bejegyzése 2025. május 16-án.