Ami annak idején nem volt számomra világos: Jeszenszky Géza valóban ért a külpolitikához – nagyon ért hozzá. Persze, az is lehet, hogy ebben a megítélésben van némi szerepe Minden Idők Legkevésbé Külügminiszterének, Szijjártó Péternek, aki viszont antidiplomata, és egyáltalában nem ért semmit az egészből, sőt, akinek láttán legudvariasabb partnerei is csak nehezen tudják palástolni a röhögést, pedig akkor még meg se szólalt.
Nos, Jeszenszky mutatott rá arra, amire minden valaha volt diplomata mélységesen egyetért, hogy t.i. ha miniszterelnök ír levelet miniszterelnöknek, akkor miniszterelnök válaszol rá.
Ezzel szemben a magyar miniszterelnök levelét a svéd külügyminiszter válaszolta meg. Ez a diplomácia nyelvét, gesztusait lefordítva kábé azt jelenti: „nem hétköznapi módon vagy lesz@rva”. Kifejtve: nem vagy velem egyenrangú, így aztán nem illik szóba állnom veled. Egy nagykövet alapesetben nem elelgyedik szóba beosztott diplomatával, kivéve ha az épp ideiglenes (külügyiül: ideges) ügyivivő.
Személyes emlékek:
Ljubljanában a szerb nagykövet a miénkkel szembeni villában lakott, bolond lettem volna nem kihasználni ezt a lehetőséget (hisz szerénység nélkül, tolmácsszinten beszélek szerb-horvátul, ami öt év Belgrád és tizenhat év jugo. szakmai kapcsolat után nem kunszt), és fogadott is a hivatalában. Egyéb kapcsolataim között már csak elsőbeosztottak, illetve gazdasági/EU tanácsosok voltak. Szint a szinttel.
Más kérdés, hogy hazajövetelem után , már egyetemi ranggal végiglátogattam Nyugat-Balkánia összes nagykövetét (Albánia kivételével), és sikerült egy olyan konferenciát szerveznem az egyetemen, amelyen valamennyien szerepeltek. Képzeljétek, a szerb és a horvát és a többiek is együtt, Szlovéniát kivéve, mert ő akkor már EU-tagállam volt, és a beszélgetés épp az uniós tagság lehetőségéről szólt. A rektor nyitotta meg, én lehettem a moderátor, és a sajtó is ott volt. De ez nem a rang, hanem inkább a nyilvános szereplés lehetősége volt számukra.
Szóval, visszatérve: a svéd külügyminiszter válasza a miniszterelnök helyett kifejezi azt a mélységes lesajnálást, amelyet a kiváló magyar kormánynak és diplomáciának hosszú évek/hónapok kemény munkájával sikerült nem csupán Svédországban, hanem az egész civilizált világban elérnie.
Na. Most küldték ki másodszor pisilni. Biztos, hogy meg kéne várnia a harmadikat?
A szerkesztő megjegyzése
Ha értenénk hozzá, hogy összemontíroznánk a két pisilő kisfiút! Dőlnének a lájkok!
