Szíjjártó Péter elhozott Moszkvából két magyar származású ukrán hadifoglyot, akik az oroszok által biztoposíttott interneten kérték, hogy a magyar kormány járjon közbe szabadon engedésükért.
Mibe, hogy most ezzel a két szerencsétlen kiszabadult hadifogollyal vagy a munkácsi bábszínház két amatőr művészével (nem kívánt törlendő, csak találgatok, végig fogják haknizni az országot. A szegény kiszabadultak majd mesélnek az ukránok könyörtelenségéről, az oroszok jóságáról (lám, még az órájuk is megvan!), kényszersorozásról, mintha bármely sorozás nem volna kényszer (próbáltak volna annak idején Magyarországon nem bevonulni, vagy „fondorlaltosan kibújni” (!) a sorozás alól, megtanulták volna, milyen a büntető zászlóalj belülről, és még egy szép priuszuk is lett volna), örök imát mondanak a Fennséges úrhoz és annak zsiráfszerű, ámde tárgyiasult Lábszagához, aki személyesen eljött értük repülóvel, költséget és tévéseket nem kímélve.
Kicsit azért zavarban vagyok. Anélkül, hogy mélyen belemennénk abba, mi van, ha itt maradnak, mi van, ha viszamennek Ukrajnába, mi van, ha zsupsz, elmennek Nyugatra, azt kell látni, hogy két olyan szerencsétlenről van szó (tételezzük fel, hogy valódiak), akikből díszmajmot csináltak, Vurstliban mutogatható Madárfejű Lajcsikát, bio-propagandafüzetet, élő választási jelszót.
Nem szívjóságból hozták ki őket, hanem cirkuszként. Bábut csináltak belőlük.
Ez az embertelenség pontosan illeszkedik a pártállam goebbelsi-zsdanovi propagandájához.
Ráadásul nyilvánvaló, hogy több nem lesz. Technikaliag megoldhatatlan, hacsak a többiekért, ha vannak, mindért kormánygép nem repül, kormánytaggal, különleges útvonalon. Ez valószínűtlen.
Ők ketten bábok. Választási cédulák. Ikszek egy szavazólapon.
A szerző Facebook-bejegyzése 2026. március 5-én.
