FÉRCÉNÉL MARADANDÓBB?
Elolvastam Bayer Bmeg Zsolt sirámait Ungváry, róla, ill. nagyapjáról szóló írásának válaszaként.
A sok műsírás és mű-mellveretegétés közben Bmeg nem vette észre, mi volt Ungváry leglényegesebbnek tekinthető motívuma: azt kereste, miért használja ugyanazokat a kifejezéseket Bmeg Bayer Zsolt,, mint amelyeket a nyilasok használtak.
És megtalálta.
A sok sirám mellett, miután most már aligha tud stílust váltani, s ezt meg sem ígérte, nem marad más hátra, mint hogy befogja a száját.
Egyszer és mindenkorra.
De ez hiú remény. Vastag az a bőr ottan.
Családilag.
PÁRBESZÉD
– Te, kérlek szépen, bmeg, baj van.
– Milyen baj?
– Te, kérlek szépen bmeg, azt írják, hogy a nagyapám nyilas volt és hüvelyi motozás-tanár negyvennégyben…
– Na és nem volt az?
– De az volt.
– Na, Dobrev nagypapája meg az Apró Antal. És akkor mi van?
– De az Apró Antal nem vezette be hüvelyi motozást.
– Hát azt nem. Viszont Kádár embere volt.
– Hát ja. Meg Rákosié, meg Nagy Imréé.
– De ezt soha senki nem tagadta. Nem tudok arról, kedves Bmegem, hogy Dobrev azt állította volna, hogy Apró nagypapa döntötte le a Sztálin-szobrot… Te meg… hát, ahogy olvasom, könnyes nosztalgiával emlékszel nyilas nagypapádra, amit amúgy elnézek. Az nálam már régen nem bűn, sőt, budai kerületi polgármesterséget jelent. Nem is volt rossz ötlet elterjeszteni, mert a polgármester úr már nagyon gyanúsan pályázott a helyemre… és az nagyon nem szeretem.
– De a nagypapám ávós besúgó is volt. Önként.
– Hogy ki volt besúgó, ki nem, és mikor, ezt hagyjuk.
– … és én zsidózni is szoktam…
– Ugyan már! Én meg beszéltem a fajkeveredés elkerüléséről. Na és? Itt vagyok a helyemen? itt vagyok a helyemen! Imádnak? Imádnak.
– De én most mit csináljak?
– Semmit, drága Bmegem. . Maradj mellettem. Mi meg majd körmére nézünk ennek fickónak.
– De hát nem komcsi, nem zsidó, akkor…
– Nyugalom. Biztosan külföldről pénzelik. Majd bebizonyítjuk. És ha nem, majd elhitetjük. Nyugi. Ahogy a KGB-nél mondták: „nálunk nincs selejt”
NAGYPAPÁK ÉS GÉNEK
Megkísérlem, hogy ez legyen az utolsó nálam e témában, mert a tárgy alanya, az alany tárgya (ahogy tetszik) nem olyan fontos, hogy időt és szellemi kapacitást kellene pazarolni rá.
Tehát.
Nem a gén számít, hanem az, hogyan szocializálódott. Még ez sem meghatározó, hiszen például Marx és családja kölcsönösen utálták egymást, Engels, aki Marxot pénzelte/eltartotta (igaz, Marx mindig elszámolt a pénzzel) , ezt a gyártulajdonos papa pénzéből tette, és például az Uljanov-család sem volt épp proletár. Ezzel szemben Hitler nagyanyja, Maria Schicklgruber egyszerű parasztasszony volt. A nagyapa ismeretlen, három személy is szóba jön, de nem bizonyítható.
Bizonyára van a géneknek valamiféle szerepük, de nem olyan mértékben, ahogy ezt némelyek például Bayernél feltételezik. Ungváry sem ebben, hanem a szocializálódásban látja Bayer/Bmeg némileg féregszerű viselkedésének okát.
Nem jó vonal tehát genetikai okot keresni, mert még az is előfordulhat, hogy általánosítunk, és akkor óhatatlanul valamiféle eugenikánál, „fajegészségtannál” , azaz a Hungaroführer számára oly kedves fajeleméletnél kötünk ki.
Hát, igen. Ezekről még sok vita lesz.
Mondjuk, az én nagypapáimnak alibijük van. Az egyik asztalos volt, és már 1940-ben tüdőgyulladásban meghalt. A másiknak még jobb az alibije: megölték Auschwitzban. A Yad Vashemben rajta van a listán.
A szerző Facebook-bekegyzései 2024. január 29-30-án.
