A Marc Dillard amerikai nagykövetségi ügyvivővel készült HVG-interjúból több minden következik:
1. Cornstein távozása, illetve Trump elnök bukása óta az USA nem nevezett ki nagykövetet Budapestre. A kapcsolatok, úgy tűnik, tartósan, de valószínűleg a jövő évi évi magyarországi választásokig tehát ügyvivői szintre csökkentek. Szövetségesek közt ez némileg szokatlan.
2. Trump elnök sem volt elragadtatva Orbántól (ennek a fordítottja az igaz), hiszen valamennyi kelet-közép európai ország vezetője közül őt fogadta a legrövidebb ideig, gyakorlatilag megalázó 15 percig, és semmiféle kísérő esemény nem volt (ellentétben az összes többi, térségbeli ország vezetőivel). Ha Orbánt még Trump elnök is utálta, mint a nyakát nyújtogató nyálas strébert, akkor Biden elnök és kabinetje nyilván látni sem akarja. Sőt, hallani se.
3. Elérkezett az a pont, amikor a magyar kormányfő Kínához való beteges és ostobán amatőr vonzódásával az egész szövetségi rendszer biztonságát veszélyezteti, Nem az a gond, hogy diktátor. Az USA válogat a diktátoroki között. Erdoğan például nem nagyon zavarja, mert az oroszok Fölközi -tengerre való kijutása biztosnak tűnő akadálya, másfelől pozíciókat szerez a Nyugat-Balkánon, így bizonyos fokig az ottani kínai nyomulást is megnehezíti. A probléma Orbánnal éppen az, hogy tevékenységével az egész rendszer biztonságát veszélyezteti. Kínával kapcsolatban nem prostituált ő, hanem inkább a selyemfiú szolgálatait igénybe vevő különös ízlésű hölgy, aki fizetni is hajlandó azért, hogy kiszolgáltatott legyen. A közlekedés (vasút) és a távközlés (Huawei) katonai, a Fudan egyetem és hitelek pedig NATO-biztonságpolitikai kérdés.
Amire az EU eddig nem volt hajlandó odafigyelni, arra az USA most reagál. Századunk közepén az volt a magyar panasz, hogy Amerika nem figyel ránk.Úgy tűnik, most e tekintetben nem nagyon lesz panaszunk.
Forrás: Újnépszabadság