Csak úgy kíváncsi lettem, közölte Menczer Tamás a Kiváló Baxter arra a kérdésre, miért figyelte számos magyar nagykövetség a kiutazó magyar és szomszédos országbeli újságírók kinti mozgását.
Már maga a mondat is Marianna-árok mélységű dilettantizmusra utal (mi lehet még ott,a mélyben?), vagyis arra, hogy Kiválónknak gőze nincs arról, mit is csinálna, ha tudná, mit kell.
Másfelől a Direkt 36 által közölt “táviratok” (nem azok: e-mailek) nyelvezete is hihetetlen hozzá nem értésről tanúskodik. Leírják például, hogy melyik (holland) újságnak mi a profilja, holott az a Bem rakparton tíz perc alatt kideríthető, mert rajta van a neten.
Megjegyzem, hogy a Direkt 36-on olvasható dokumentumok nem másolhatók. ill. igen de a másolat automatikusan kódolva van (vajon milyen kódolással? Ejnye, no!). A semmitmondásuk azonban sokat mondó, úgyhogy nem baj. Nyilvánvaló, hogy létezik még több távirat, amelyet azonban nem lehet közzétenni.
Na mármost.
A főszabály az, hogy a magyar újságírókat akkor segítjük és kísérjük, követjük, ha igényt tartanak rá. Ilyen esetben a sajtóattasé, ill az a diplomata, aki a sajtóval (is) foglalkozik, kérésre, kötelességszerűen meg is szervezheti a találkozókat. (Így jártam én réges-régen a belgrádi kereskedelmi kirendeltségen, ahol még vacsoravendégként is gondoznom kellett egy neves újságírót: nem volt nyűg, inkább élmény. Megjegyzem, az útját maga szervezte).
Tovább megyek., Ljubljanában, a nagykövettel ellátogattunk a Finance nevű gazdaságpolitikai napilap szerkesztőségébe. Másnap a címlapon voltunk. Megszerveztünk a főszerkesztőnek és a szakújságírónak egy magyaroroszági utat a fő gazdasági és politikai lapokhoz. Külön magyar melléklet lett belőle.
Aztán volt viszontlátogatás és szlovén melléklet is magyar gazdasági lapban.
Én úgy vélem, ez a feladat a sajtóval kapcsolatban.
Persze, aki folyton ellenség után leskelődik, annak lesz is. Mint (Karinthyt idézve) a Kurta nevű ember, ha kaparja más kiütéseit, neki is lesz.
Forrás: Újnépszabadság