Szőlőlugas és könyvoldal

Latin (-amerikai) blogger-társam napi spanyol-latin szómagyarázatából ma azt tudtam meg, hogy a bor és az írás régesrégóta kapcsolatban van… A manapság inkább angol túlélő változatában ismert ’page’ szó ’oldalt’ jelöl (könyvben, újságban, internetes felületen), de az eredeti latin szó (pagina) egy négy-öt tőkés, négyzetesen körbekerített szőlőültetvény-részt (akár lugast; néha olajfa-csoportot) jelölt; az ültetést (is) és a viasztáblára írást is jelentő pango igéből. (Távoli rokon a pax és a pactum is…) Nem találtam nyomát, hogy lett ebből (a főként íráshoz használt) ’lap’, utóbb: papír(usz)lap – melynek eleinte csak egyik oldalára írtak. De a késői latinban (amelyből a legtöbb újlatin nyelv is vette szavát) már nem a szőlőlugas-értelmet használták, hanem a körülhatárolt lapot (kódexlap, papírlap, könyvlap, újságlap). (Az ’ősidőkben’ a lap végtelen volt: a tekercsekre – latinul: volumen – írt szöveget ugyan már ott is ’tördelték’, de a tekercset nem lehetett ’lapozni’. (A lapozhatóság szerintem a Gutenberg-galaxis legfontosabb találmánya. Gondoljunk csak bele: hogy lehetne tekercsen olvasni – mondjuk – az Isteni Színjátékot…)

Azért a szőlő is megmaradt: levét a lapokat betűkkel megtöltők kortyolgatták szorgalmasan…

Amúgy az alapszó talán ’paga’ – ennek ’becézett’ (kicsinyített) alakjai a pagina, paginula, pagella közül az első került megőrzésre: az ebből az alapszóból továbbképzett ige (paginare) már elsődlegesen a szerkesztést, később – különösen Gutenberg óta – főként a tördelést jelentette. (olasz, spanyol, portugál: pagina, román: pagină, francia, angol page etc.) A szó kicsinyítése eredetileg arra is utalt, hogy a ’nagy’ lapok – manapság talán úgy mondanák: ívek – (tekercselhető) formára vágásakor leesett ’nyesedékekre’ is lehetett azért írni, például egy rövid epigrammát vagy egy konyhai receptet, sőt: össze is lehetett őket fűzni – talán így alakultak ki az első verses-, illetve szakácskönyvek… A (tekercseket kiszorító) középkori kódexeket a papírusznál értékesebb – és tartósabb – ’hordozóra’ írták, pl. pergamenre (állatbőrre, ld. kutyabőr).

Az újságokban a vendégoldalt legtöbbször kolumnisták írják tele – a mezőn viszont Toldi Miklós rengeti araszos vállán… A magyar ’oldal’ szónak csupán egyik értelme ugyanis a ‘papírlap, lemez egyik felülete’, ’a könyv oldala’ – de szavunk nem latin emlék, sőt: bizonytalan eredetű; feltehetően ugor örökség (nyelvileg, nem genetikailag). Ugyanígy ismeretlen eredetű a szekér rakfelüleletének növelésére szolgáló ’vendégoldal’ szóösszetétel első összetevője is…