Hiteles forrásból megtudtuk, egy diplomáciai elhidegülés hiteles történetét, pontosabban elindító eseményét.
Előzmény: A román állam nemrég elengedte két osztrák bank (a BCR és a Raffeisen) 80 millió eurós adósságát. Ehhez törvény kellett, meghozták. Nemes nagylelkűség? Több annál!
Hogy még mi, kiderült amikor az ország második embere – na, ki hallott róla? – bizonyos Anca Dragu USR-s politikus, a felsőház elnöke fogadta Nagy-Britannia bukaresti nagykövetét, Andrew Noble-t. (Tudni kell, hogy a nagyhatalmak politikáját Romániában a nagykövetek érvényesítik, keményen, amolyan helytartókként, szoros kapcsolatban a kormánnyal, az igazságszolgáltatás szerveivel és a titkosszolgálatokkal. Valószínűleg nem mind, de valószínűleg nem is nagyon kevesen…)
Nos, szavahihető tanúk szerint az udvarias bevezető mondatok után az ország második embere (említettük: Anca DragUSR) a következőket mondta excellenciájának: „Nagykövet úr, sajnos nem hiszem, hogy kívánságának eleget tudok tenni. Elengedtük az osztrák bankok adósságát, most következnek a német, a francia, holland és belga nagyvállalatok. Úgy tudom, Nagy-Britannia már nem tagja az Európai Uniónak. Tehát önök már nem tudják támogatni sem a Kücu-kormányt, sem a Schengen-övezettől való távoltartásunkat, sem a DNA-SRI protokollumok újra-bevezetését, és a Dragnea-ellenes kampányt sem. Végtelenül sajnálom a brit nagyvállalatokat, de adót kell fizetniük a román államnak.”
A nagykövet zokogva távozott. Érezte, ennek a kemény nőnek, asszonyságnak hiába magyarázná, hogy ő helytelenítette és nem szavazta meg a kilépést.
(Hiteles forrás: Catavencii)