Látni kell, leírni, elmesélni lehetetlen. Összetéveszteni sem lehet senki máséval. Bármelyik képével kerülünk szembe, azonnali a felismerés: ez Borgó! A maga pop-artos élénkségével, játékosságával, a méretes képfelületet teljességgel kitöltő ezernyi megnevezhetetlen, mintha ez, mintha az figurájával, sokféleképpen értelmezhető, álomszerűen kavargó, mégis meglepően szimmetrikus, különös világával. A Munkácsy-díjas Borgó, hivatalosabban dr. György István Csaba festőművész, grafikus, szobrász, gobelintervező, nyugalmazott főiskolai tanár, az egykori marosvásárhelyi Cementlapok prominens vezéralakja, jelenleg a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Szirmabesenyő díszpolgára a napokban immár a 71. évét is betöltötte. Ma is ugyanolyan örökmozgónak és önazonosnak tűnik, mint amilyennek élete korábbi meghatározó helyszínein, Kolozsváron, Marosvásárhelyen, Szentendrén, Vácon, Nagybörzsönyben, Százhalombattán, Miskolcon, Egerben, Dunaújvárosban megismerték. Hosszú a lista, de sok mindenre következtethetünk abból, amit egy önvallomásos interjúban mondott nekem közel két évtizeddel ezelőtt: az álmai mindig Marosvásárhelyen zajlanak. Pár napja lezajlott telefonbeszélgetésünkben ez nem került szóba, azt viszont fájlalta, hogy miközben műveit többfelé kiállíthatta a világban, szülővárosában még nem volt egy igazán átfogó egyéni tárlata. Pedig lett volna, lenne mit bemutatnia. Festményt, grafikát, szobrot, gobelint. A MAMŰ egyik alapítójaként, vezetőjeként vagy a Túlsó p’Art művészcsoport egyik kezdeményezőjeként akár az akcióművészetből is nyújthatott volna kóstolót. De ezt most hagyjuk, festői újdonságairól érdeklődtem. Vannak, mint mindig, hiszen folyamatosan dolgozik.
Témáit egy ideje nagyméretű triptichonokban dolgozza fel, és helyezi másmilyen fizikai valóságba, a következetesen felépített festői jelrendszerű Borgó-univerzumba. Vannak egész sorozatai ezekből a bámulatos táblaképekből, amelyeket kitartóan fest olykor két éven keresztül. Teológiai felkészültsége is magyarázza, miért mélyült el annyira a bibliai történetekbe, főleg az ószövetségi forrásokba. A JÓNÁS KÖNYVE ciklusa az egyik legeklatánsabb példa erre, de hivatkozhatunk az ESZTER KÖNYVÉRE, a RUTH KÖNYVÉRE is. Monumentalitásuk is igen hatásos, 300x 100×120 centiméternél egyik triptichon se kisebb, de még érdekesebb, ha azzal próbálkozunk, hogy felfedezzük a hármas-kompozíciókon mutatkozó eltéréseket és azonosságokat. Borgó kezdetektől fellelt, már Marosvásárhelyen kifuttatott örök témáit is jólesik viszontlátni, ezeket nyilván könnyebb is felismerni.
A KABÁT, a BOT vagy a MAYA olyan vezérmotívum, aminek keletkezéstörténetét, magyarázatát összefüggő, logikus keretbe tudja helyezni a festő. De mindaz a rengeteg apró alakzat, ami a vásznat, színesen kitölti, „fenségesen heraldikussá, címer-jellegűvé, emblematikussá, s mindezekkel együtt sejtelmes és rejtelmes tartalmú együttessé alakul”. Egyfajta „kaotikus renddé”, ahogy Wehner Tibor műkritikus jellemezte.
Mellé állítva Faludy Judit művészettörténész meglátását, még inkább kikerekedik a kép: „…Borgó pop-artban, metafizikus művészetben gyökerező egyéni, néha túlzott szimmetriával kidolgozott triptichonjainak világa kevéssé fejthető meg a megszokott szimbólumkészlet használatával. Hasonló gondolkozásmódot sokkal inkább a magyar nyelvi humorban találhatunk, vagy kereshetünk hozzá analógiát pszichológiai értelmezéseken keresztül. Nyelvöltögető tornyai, óriásira növesztett leveses kanalai, serpenyői, bábokra, mechanikus figurákra, forgó, pörgő lényekre korlátozódó festői világa Hieronymus Bosch-éval rokoníthatók. Tiszta színei, éles kontúrozásai ugyanakkor gyermeki álomvilágot juttatnak eszünkbe. Eltorzított, karikaturisztikus formakincse a vaskos, bukolikus népi humort, Boccaccio történeteit idézi…” Ide illeszthetők azok a köznapi, népi, földibb jelenségek is, amelyeket szintén olaj-triptichonként formált látvánnyá a festő. Például a KENYÉR, a MÁDI ZSIDÓ és A BOZGOR SZÜLETÉSE. Ember legyen a talpán, aki mindent aszerint tud értelmezni, ahogy az a művészben megfogant, érzelmileg, hangulatilag azonban biztos egyazon hullámhosszra kerülhetünk vele, és élvezni tudjuk e rendhagyó vizuális találkozás felhőtlen örömét.
