Külügyminiszterünk a diplomácia jelenkori alapvetéseit felrúgva minősíthetetlen hangon oktatta ki az EU-s tagállamok hazánkba akkreditált nagyköveteit arról, hogy mi a kötelességük. Sokan példátlan diplomáciai botrányról beszélnek, pedig a történelem során szép számmal fordultak elő ennél sokkal durvább események is. Például a görög–perzsa háborúk idején Dárajavaus (Dareiosz) perzsa uralkodó követeket küldött a görög városállamokba, hogy hűségük jeléül földet és vizet kérjenek tőlük, de Athén­ban egy kútba, Spártában pedig egy szakadékba dobták a követeket. Sajátosan viszonyult a követek sérthetetlenségéhez Jeremi Michał Korybut Wiśniowiecki lengyel hadvezér, Lubnie hercegvajdája is, akinek seregében több ezer magyar szolgált. Mikor Hmelnickij, az ukránok nagyhetmanja karóba húzatta a hercegvajda követeit, mérhetetlen haragra gerjedt. Tanácsadói azzal csitították, hogy ő is karóba húzatta Hmelnickij követeit. Jeremi herceg azonban nem enyhült meg. – Akiket Hmelnickij karóba húzatott, azok az én követeim voltak! – méltatlankodott még évek múltán is. Sokak szerint kár párhuzamot vonni a jelenkor és a régmúlt diplomáciai eseményei közt, de nincs igazuk. Orbán és Szijjártó parányi hangyaként nagy elődök – természetesen Trump és Putyin – nyomdokán haladva ráérzett az új időknek új dalaira és a békepolitika jövőjére. Ez a négy kiváló férfiú mindent elkövet, hogy visszahozza a Jeremi herceg korában szokásos nemes gyakorlatot. Igaz, mindezek iránt az EU-ban még kevés a megértés, de Verecke híres útján már közeleg a felmentő sereg.

Megjelent az Élet és Irodalom LXX. évfolyama 4. számának Páratlan oldalán 2026. január 23-án.