„Magyarország megvédte és a jövőben is meg fogja védeni határait” – jelentette ki négy és fél éve a Facebookon közzétett bejegyzésében Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter. Múlt héten, pénteken Észak-Macedóniából üzent nekünk a kormányfő: „Magyarország mindig megvédi magát. Régen is megvédte, ma is megvédi, és a jövőben is meg fogja védeni minden lehetséges eszközzel úgy, ahogyan egyébként a magyar alkotmány ezt minden magyar ember számára kötelezővé is teszi.” A jövőbe látás területén nem mernék vitatkozni a külügyek mesterével és a miniszterek nagymesterével, mert jósolni nehéz, főleg ha az a jövőre vonatkozik.
Egy jó tanács: a NATO meg az EU porcelánboltjaiból ki kéne vonni a szittya magyar elefántokat és mamutokat, mert már a meisseni tálakon taposnak.
A múlt határvédelmének sikerességéről sokkal vegyesebb kép él bennem. „Rabló mongol nyila” és „töröktől rabiga”, Majtény, Világos, Trianon, 1945 tavasza, ezek mind részei lennének a sikeres határvédelemnek? Bölcs vezéreink a múlt átírásával teremtik meg a jelenkort és a jövőt.
Aki tanult történelmet általános iskolában, az bátran mondhatná minderre: ostobaság. De a 30 százalék funkcionális analfabétára lehet építkezni. Legfeljebb ránk borul a ház, a palota, a kolostor vagy a porcelánbolt. Obskúrus hazugságokkal traktálják a híveket, és alig van ellenszer. Lesz még e hazában a történelmet tanítók közül bárki oly bátor, hogy az osztály színe elé állva kimondja, a miniszterelnök és a külügyminiszter úgy hazudik, mint a vízfolyás? „Ah ezeren némán fordulnak el: álom / Öldösi szíveiket, s velök alszik az ősi dicsőség. / A tehetetlen kor jött el, puhaságra serényebb / Gyermekek álltak elő az erősebb jámbor apáktól.”
Vajon egy jezsuita atya, aki a hét erény védelmezője, meri azt mondani a hívei előtt vagy történelemórán, hogy a miniszterelnök hazudik? Ezt kéne tennie. Tanítania kéne.
Megjelent az Élet és Irodalom LXVIII. évfolyama 41. számának Páratlan oldalán 2024. október 11-én.