Az Óvilág és az Újvilág két legokosabb embere (természetesen Orbán és Trump) újra találkozott. Ismét biztosították egymást kölcsönös csodálatukról és nagyrabecsülésükről. Erről egy – hibásan – Karinthy Frigyesnek tulajdonított szállóige jutott az eszembe; Kozma Andor XIX. század végén megjelent Kölcsönös babér című versében írta le ezt a bonmot-t: „Mily kedves fiucskák! / Egymást szeretik. / Hogy kissé hiucskák, / Illik az nekik. / Bámulják egymást kölcsönben: /– Uram, lángész lobog önben! /– Uram, önben
/ Nem különben!” Már csak az a kérdés, a gyümölcsöző tárgyalások után miért mondják az amerikaiak, hogy csak egy évre adtak nekünk felmentést az orosz szénhidrogének behozatala alól, „mimagyarok” pedig miért állítjuk, hogy a felmentés addig tart, míg világ a világ, és még három nap.
Lehet, hogy ezekről a tárgyalásokról nem készült jegyzőkönyv, és a megállapodásokat nem írta alá senki? Vagy a 466 milliárd forint, amelyre Orbán Magyarország nevében elkötelezte magát, annyira pimf összeg, hogy nem érdemes írásba foglalni, a gentlemen’s agreement alapján rendezhető az ügy? Vagy talán a megbeszéléseken maga Deutsch Tamás tolmácsolt? Remélem, a két lángész lobogása egyszer majd fényt derít erre a rejtélyre is.
Megjelent az Élet és Irodalom LXIX. évfolyama 46. számának Páratlan oldalán 2025. november 14.
