Vezérlő tábornokunk nemzetmentő munkáját gyakran akadályozzák törvények, bírósági ítéletek, határozatok, végzések. Például a Bors betiltott különszáma különösen mocskos eszközökkel operál, de mivel a különszám mocska egybeesik nemzetvezető urunk szent szándékaival, természetes módon minden nertárs kötelessége a bírói végzés negligálása. Aztán gondoljunk csak a hazájukban elítélt vagy vizsgálat alá vont, nálunk menedéket kereső eszmetársak megmentésére Gruevszkitől a lengyel légióig. Itt nemzetközi szabályok kötnék meg vezérlő tábornokunk kezét, de ő ezt nem hagyja; hadd lássa ország-világ, hogy nem jó a magyarokkal tengelyt akasztani. Gondot jelentenek az EU bíróságainak ítéletei is, amelyek akadályozni próbálják nemzetvezetőnket abban, hogy leszarja az EU törvényeit. Persze Brüsszel elfoglalása után majd minden ilyen jogászkodó nagyokost derék magyar emberekre cserélünk, akik pontosan tudják, hol lakik az Úristen. Még jobb lenne feleleveníteni egy régi-régi gondolatot: „Miközben a német nép a létéért küzd, hogy elkerülje a megsemmisülését, (…) a Führernek (…) – nem szabad, hogy az érvényes jogi előírások kössék a kezét. Ő, mint a nemzet vezetője, mint a Wehrmacht főparancsnoka, mint miniszterelnök és a végrehajtó hatalom legfőbb birtokosa, mint legfelső bíró és a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt elnöke kell hogy mindenkor abban a helyzetben legyen, hogy szükség esetén minden németet (…), aki megszegi kötelességét, lelkiismeretes vizsgálódása után az úgynevezett öröklött jogrendre való tekintet nélkül a megérdemelt büntetésben részesítse, és őt az egyébként előírt jogeljárás mellőzésével a hivatalából, rangjából és állásából eltávolítsa” (Birodalmi közlöny, 1942. I., 247. oldal).
Megjelent az Élet és irodalom LXX. évfolyama 3. számának Páratlan oldalán 2026. január 16-án.
