Egy paraszthajszálnyira voltunk a sokak által oly rég áhított lépéstől. Miniszterelnökünk a Digitális Polgári Körök országos találkozóján a napnál világosabbá tette sötétben botorkáló elménk számára, hogy az Európai Unió a nihil, a bűnözés, a gazdasági, erkölcsi és kulturális hanyatlás hazája, és már menthetetlen is. Maga a pokol. Ugyanakkor hazánk, bár csonka Magyarország, maga a Mennyország. Dante poklából a költői képzeleten kívül nincs átjárás a mennyekbe. A Purgatóriumról nem esett szó; talán tíz-húsz év a Gulagon még segíthet a bűnösökön. Akinek ez sem elég jó, az meg menjen a Pokolba. Visszatérve a paraszthajszálhoz, kormányfőnk büszkén az EU szemébe vágta: „Eb ura fakó”, de nem tette hozzá: kilépünk az unióból. 218 éve bátrabbak voltak a kuruc ősök. „Eb ura fakó, József császár nem királyunk többé” – mondta ki az ónodi országgyűlésen Bercsényi gróf. Orbánt feltehetőleg a közvélemény-kutatások eredményei tartják vissza a Bercsényi-féle radikalizmustól. Sok helyen vita zajlik még, mint a Brian élete című filmben: „Na jó, de eltekintve a vízvezetékektől, csatornázástól, gyógyászattól, oktatástól és a közbiztonságtól (…) mit tettek a rómaiak értünk?” Az ország, sőt a Fidesz-szavazók nagyobbik fele még mindig pokol-, illetve EU-párti. Így aztán felettébb kétséges, hogy ki jutna Túróc vármegye követeinek a sorsára.
Megjelent az Élet és Irodalom LXIX. évfolyama 39. számának Páratlan oldalán 2025. szeptember 26-án.
