Brüsszel megbolondult. Mutánsok lepték el Európa parancsadó helyeit. Ocsmány hóbortok korcs hódolói. És pártfogói. És most ők, a mutánsok akarják nekünk, keményen dolgozó magyarembereknek megmondani, mi az, hogy mutáns, és mi az, hogy nem mutáns. Sehonnai bitang szörnyek akarnak kitanítani minket, hazaszerető szörnyeket a szörnyetegség természetéről? Na ne marháskodjunk! Hölgyeim és uraim, kedves rádióhallgató szörnyek, kérem, nézzenek magukba és tegyék fel a kérdést: mutáns-e vagy? De ne álljanak meg itt, kérdezzenek tovább: a mi mutánsunk vagy az ő mutánsuk? Békés, családszerető, patrióta magyar mutáns vagy áruló, gaz, genderista brüsszeli mutáns? Mert ez itt a kérdés, Kicsi!
A hazaszerető magyar mutánst mindenekelőtt normalitásáról lehet felismerni az ordenáré korcsok és ocsmány rémek elfajzott brüsszeli karneválján. Entarteter Karneval! Ezenkívül még arról, hogy értünk mutáns, nem ellenünk. Végül pedig arról, hogy ezerszer mutánsok a magyar mutánsok. A magyar mutánsok bizarr egzotikuma, furisága, weirdsége − ahogy most már nálunk, Amerikában mondják − abból adódik, hogy egyáltalán nincs bennük semmi furi, semmi egzotikus, semmi weird. Pont, mint Trump elnökben! Éppen a normalitás ütközik ki, a normalitás hat vadul, bizarr, meghökkentő furcsaságként az eszement genderista bohócok brüsszeli gyülekezetében. Feje tetejére állt a világ, hölgyeim és uraim, legfőbb ideje, hogy mi, eurázsiai magyaremberek Trump elnök vezetésével a talpára állítsuk. Ezen vagyunk.
Nálunk az LMBTQ-propagandát betiltó gyermekvédelmi törvény már életbe lépett. Most a felnőttvédelmi törvényen dolgozunk. Nem járja, hogy a genderista propagandának talán még inkább kitett, veszélyes világunkban gyámoltalanul tévelygő felnőttek ne kapjanak ugyanolyan védelmet, mint a gyerekek. Legjobb lenne két kardos angyalt állítani minden felnőtt mellé, hogy tőből csapják le a kezeket, amikor olyan irányba indulnak el, ami a genderista Szodomába és Gomorrába vezet. De − bár az angyalok, mint tudjuk, megszámlálhatatlanul sokan vannak − még a cölibátusban élő papok mellé sem jut belőlük elég. Vagy ha jut, kard már nem jut. Úgyhogy ez a megoldás elesik. Marad a romlás gyümölcseinek lefóliázása. A hermetizálás. A tisztátalanság leválasztása a tisztaságról. A mocsok, a bűn, a gyalázat elzárása az avatatlanok elől. És hát ki mondhatja magáról e tekintetben, hogy avatott?
Közismert, hogy mi a jóérzésű emberek politikai közösségeként határozzuk meg magunkat. Ezen a platformon állunk. Rosszérzésű emberek a mi politikai közösségünk értékrendjébe egyszerűen nem férnek bele. Jóérzéssel úgy kipenderítjük őket, hogy a lábuk sem éri a földet. Egytől egyig. Ezért – és ezt már most szeretném leszögezni − nálunk az elfajzást – elfajzásnak, a genderbohócot – genderbohócnak, az ereszcsatornát pedig ereszcsatornának nevezik. Ha a nemzetközi baloldal a feje tetejére áll, akkor is! Nem fogjuk tűrni, hogy Brüsszel jóérzésű, családszerető, békés magyar alkotmányjogászok identitásába gázolva karikatúrát csináljon belőlük.
Ha – teszem azt − egy ilyen magyar alkotmányjogász, akivel különben harmincéves szolgálati viszony köt össze – ő engem szolgál, én a Nemzetet, a Nemzet pedig jó példával szolgál a világnak −, maga csinálna karikatúrát magából, ha üres óráiban magának vésne tabletje virtuális márványtáblájába nemzeti hitvallást és alaptörvényt, ha a maga örömére ücsörögne naphosszat az Európai Parlamentben, és a maga vigasztalására csusszanna le egy brüsszeli ereszcsatornán, akkor az kétségkívül az ő magánügye lenne: rossz az, aki rosszra gondol! De ha mindezt békepárti, családszerető patriótaként a Haza szolgálatában teszi, az már más tészta, az már az én asztalom, ott már a Szuverén szolgálati csizmája illetékes. És illetékességénél fogva úgy rúgja – tisztesség ne essék szólván – tökön az egész nemzetközi baloldalt, hogy arró’ kódul!
De libernyák bulvárfantáziák helyett nézzük most már a való tényeket! Hadd kezdjem azzal: miért kellett volna nekünk elhinnünk harminc brüsszeli ezüstért fogantatás szerinti nemüket is eladni kész genderaktivistáknak és a kommunista brüsszeli sajtó által megfélemlített brüsszeli rendőrségnek, hogy egy patrióta magyar mutáns, akivel vállt vállnak vetve, mondhatnám, egy Laokoón-szoborcsoport példás elszántságával küzdöttünk harminc éven át a nihilizmus nemzetközi hidrájával, egyszer csak hátat fordít ennek a harminc évnek, hátat fordít a hidrának, és egy talán nem is létező brüsszeli ház talán nem is létező ereszcsatornájába kapaszkodva próbál elmenekülni a razziázó brüsszeli macskajancsik elől? Miért tette volna ezt? Előttünk, patrióták előtt kezdettől fogva világos volt, hogy az ereszcsatorna – provokáció. Sejtettük persze, hogy Brüsszelben előbb-utóbb vitorlát bont a fondorlat és a nemzetellenes merény, de nem feltételeztük, hogy ilyen messzire mehet. Ereszcsatornát helyezni egy gyanútlan lélek útjába, aki szokásos útján ég és föld között éppen hazafelé tart?! Mindenre, de erre nem voltunk felkészülve. Annál is kevésbé, mivel nálunk, Eurázsiában minden ereszcsatorna rég le van fóliázva, úgyhogy a rajtuk való csúszkálás gondolatáig sem juthat el senki! Nyugodtan mondhatom, hogy a nemzetközi baloldal nálunk ereszcsatornába sem rúghatott volna! A mi játékszabályaink szerint csúszás és mászás csakis férfi és nő között megengedett, férfi és ereszcsatorna között határozottan tilos! Egyébként pedig tartjuk magunkat az ősi türk bölcsességhez: van ereszcsatorna – van lecsúszás, nincs ereszcsatorna – nincsen. Mellesleg, a Csurka István Nemzeti Összeesküvés-kutató Intézet munkatársai nemrég kiderítették, hogy a brüsszeli ereszcsatorna mögött alighanem Cion bölcsei állhatnak, amit az is alátámaszt, hogy pár héttel később a szóban forgó ereszcsatornát sietve leszerelték, és azóta a New York−Tel-Aviv-tengely szolgálatában áll. Csak persze erről már elfelejtettek beszámolni a nemzetközi baloldal csicskásai. Nem illett bele a képbe.
Egyvalamivel azonban nem számoltak a brüsszeli nihilisták: a jóérzésű magyaremberek politikai családjában senkit nem hagynak az út szélén, akár kicsinált patrióta az illető, akár ki nem csinált. Ilyenkor hatályba lép a nemzeti Hétparancsolat hetedik pontja: „Egyetlen magyar sincsen egyedül.” Megfogjuk a kezét, és el sem engedjük többé. És még valami, hölgyeim és uraim, jól jegyezzék meg: haza csak addig van, amíg van, aki készen áll az ereszcsatornán is lecsúszni érte! Ezért lett mára e Brüsszel ellen protestáló, hazafias lecsúszás helye – ég és föld között – nemzeti zarándokhely. Hajrá, ereszcsatorna! Hajrá, magyarok!
Megjelent az Élet és Irodalom LXIX. évfolyama 5. számának Páratlan oldalán 2025. január 31-én.
