Tessék, hölgyeim és uraim, megint nekünk lett igazunk! Megint az unió feketebárányai látták, hogy a kereskedelmi világbékét csak a globalista háborús gyújtogató – a szenilis vén trotty Európa – megfékezésével lehet megmenteni.
„Védd a békét, ne siránkozz!” − mondtuk Trump elnök úrnak. − Állítsuk meg közös erővel mi, naggyá tett országok az eszelős törpét, szigeteljük el őt a világtól. Trump elnök úr már kellőképpen bizonyította, hogy nincsen párja szigetelésben. Igazi szigetelőművész. Elszigetel, leszigetel, körülszigetel bármikor bármit, ha a bajokra ez a legjobb gyógymód. Már az, ahogy a józan észt szigetelte el hazájában a tudományos észtől és az államrezontól, megmutatta, mire képes ezen a téren. Mi is így szigeteltük el a szuverén magyar demokráciát a rothadó globalizmus ragályos betegségeitől és fenyegető kockázataitól – a migrációs válságtól, a háborús helyzettől, a gendermarháskodástól, a bírói aktivizmustól, az Európai Ügyészségtől, a Nemzetközi Büntető Bíróságtól, nem sorolom. Nem kell mondanom, milyen örömmel láttuk, ahogy nemrég Trump elnök úr szigetelte el az ukrajnai konfliktust Európa felé, megakadályozva ezzel továbbterjedését. Most azonban ennél is nagyobb szigetelő munkáról van szó: a kereskedelmi háborút kirobbantó Európai Unió elszigeteléséről, méghozzá védővámokkal.
Az amerikai védővámsorompó – ha valakinek jobban tetszik: védővámvasfüggöny – leeresztését Trump elnök úr joggal nevezte az Egyesült Államok Felszabadulása Napjának. Függöny le, Szabadság fel! Számunkra, európai patrióták számára azonban még ennél is többet jelent: a Nagy Elszigetelés − az európai kullancsok, poloskák és más vérszívók elszigetelésének − Napját. A fejüket a törzsüktől kellett volna elszigetelni! Ahogy a jakobinusok csinálták! De mi – fájdalom vagy hálaisten – nem vagyunk jakobinusok. Még fehér jakobinusok sem. Pedig igény lenne rá.
Mindenesetre Brüsszelt móresre kellett végre tanítania valakinek. Mi tizenöt éve tanítjuk, de nem mondanám, hogy túl sokra mentünk vele. Nehézfejű gyerek. Ezenkívül, mint mondtam, a mi pedagógiánk túl humánus, túl türelmes, túl kíméletes volt. Más, erélyesebb, ha nem is jakobinus módszerek kellettek már ide. Trump elnök úr, akit különben mi csak helyettesítettünk a 2020-tól 2024-ig tartó amerikai interregnum idejére, a legjobbkor veszi át tőlünk a stafétabotot, hogy védővámokkal verje Brüsszel csökött fejébe új időknek új móresét. Minél magasabbra azokat a védővámokat, Trump elnök úr! Annál erősebbek lesznek a kereskedelmi világbéke és a hitvalló kereszténység bástyái a világban. Az Európai Unió múlt évi zavaros – Kínának mondom, hogy az egész világ értsen belőle − vámtarifa-fenyegetése vérző sebet ejtett a világgazdaságon, de az izolacionista amerikai patriotizmus védővámjai most begyógyítják ezt a sebet. Globalista gyerek megvágta, patrióta gyerek gyógyítja. Ne csodálkozzunk! Így megy ez már, mióta háttérbirodalom a háttérbirodalom! A kedves rádióhallgatók erre azt mondhatják: nem lehet, hogy az a bizonyos globalizmus ejtette seb maga az Európai Unió, ez az, amit be kellene gyógyítani? De. Lehet. És ki tudja, egy évszázad múltán talán nem is marad belőle más, mint egy halovány heg az európai kontinenst megöröklő Magyarországi Egyesült Államok múltjában. De ne siessünk ennyire előre, maradjon ez még a jövő zenéje!
Ami történt – megtörtént: lángokban áll a világkereskedelem. Az Európai Unió azt hitte, pár nap alatt két vállra fektetheti Amerikát, ahogy három évvel ezelőtt Kijev alatt Oroszországot akarta két vállra fektetni. Nem sikerült. Ehelyett megint őt fektették két vállra. Amerika a háborúpárti Európai Uniót védővámokkal barikádozta körül. Egyelőre ennyi is elég ahhoz, hogy a lángok ne terjedjenek át az amerikai színtérre, ahol most különben is más lángok lobognak, különösen Trump elnök úr és hűséges fegyverhordozója, Peter Navarro szemében.
Mi eleitől fogva azt mondtuk: mindent, csak háborút ne! És mit látunk még most is, a világkereskedelmi háború kellős közepén? Brüsszel stratégiai nyugalom helyett a béketeremtő Amerikával szemben a harci dobokat veri. De ahogy nem hagytuk magunkat beleugratni Brüsszel korábbi háborús kalandjába, az Oroszország ellen kirobbantott szankciós háborúba, úgy nem fogjuk hagyni, hogy belerángasson minket az általa kirobbantott világvámháborúba. Magyarország csak akkor maradhat a normalitás mentsvára, a béke és biztonság fellegtornya, nem utolsósorban pedig a boldogság szigete, ha védőburokkal, egyfajta cordonne sanitaire-rel vesszük körül. Leszigeteljük. Erre szolgált már korábban a kivételes állapot, a különleges jogrend és a rendeleti kormányzás is: a migrációs válsághelyzettel kezdődött, a járványhelyzettel és a háborús veszélyhelyzettel folytatódott a szigetelés. Ez azonban ma már nem elég ahhoz, hogy Magyarország a világ legbiztonságosabb országa maradjon. Eljött a végleges és teljes leszigetelés ideje, a splendid isolation korszaka.
Nem elég most már a szarvasmarha-állományunkat megtizedelő ragadós száj- és körömfájás ellen elszigeteléssel védekezni. Van egy még ennél is súlyosabb és ragadósabb száj- és körömfájás, amelyik Brüsszelből jön, a politikai szájakat és körmöket fertőzi meg, és vírushordozókon − ügynökökön, zsoldosokon, puccsistákon és más magyargyűlölőkön − keresztül férkőzik a szuverén demokrácia immunrendszerébe. Ha ennek terjedését nem tudjuk megfékezni, ha a nemzetellenes erők terjesztette politikai ragályt nem tudjuk elszigetelni, az a szuverén magyar demokrácia végét jelentheti. Fölérne egy új Moháccsal. Egy világosi fegyverletétellel. Egy új Trianonnal. Egy 2002-es választási vereséggel. De semmi pánik! Nem eszik olyan forrón a brüsszeli kását! Megnyugtathatom önöket: úgy elszigeteljük a politikailag ragadós száj- és körömfájást, hogy még a szarvasmarhák is irigykedve fogják nézni.
Úgyhogy e reggeli órán, miközben a Rádió épülete előtt épp elszigetelik a szájtépő brüsszeli fertőzötteket, én sem kérhetek mást önöktől, mint amit Trump elnök úr kért a napokban az amerikaiaktól. Idézem: „Ne legyetek gyengék! Ne legyetek idióták! Ne pánikoljatok be! Mert van egy ilyen új párt most, a Bepánikolók Pártja, amelyik a gyengékre és idiótákra épít! Legyetek erősek, bátrak és kitartók, és akkor az eredmény − a NAGYSÁG − nem marad el!”
Megjelent az Élet és Irodalom LXIX. évfolyama 16. számának Páratlan oldalán 2025. április 17-én.