Múlt év végére a tébolyult vágtába kezdő inflációt sikeresen megfékeztük: letepertük, megkötöztük, kényszerzubbonyt húztunk rá. A biztonság kedvéért láncra is vertük. Azóta olyan, mint a kezes bárány. A forint benézett a négyszázas szint alá, úgyhogy nyugodtan mondhatom: utoljára talán 1946-ban volt ekkora biztonságban. „Kész, vége!” – gondoltuk mi is a Karmelitában. Jöhet a Nagy Áttörés, amely a repülőrajttal vette kezdetét januárban, folytatódott a nyolcvan évre tervezett Gazdasági Nagy Meneteléssel februártól, és a Nagy Ugrással érhet egyszer majd szerencsés véget a Marson. Vagy a Mennyekben. Kinek-kinek hite és választása szerint. Csakhogy. Csakhogy jött a március, és vele a Nagy Meglepetés. Az inflációt legyűrtük, két vállra fektettük, láncra vertük, az árak azonban megindultak felfelé. Mintha mi sem történt volna. Bevallom, ez már nekünk, sokat látott, katonaviselt, izzadságszagú futballöltözőket megjárt politikai ketrecharcosoknak is sok volt. Az infláción aratott év végi nagy győzelem után ez év elejétől azt kellett látnunk, hogy különböző árucikkeknél, főleg az élelmiszereknél, bizonyos mérvű áremelkedés következett be. Nem kell mondanom, hogy ezek az áremelkedések nagymértékben alkalmasak arra, hogy a keményen dolgozó magyaremberek a forintba és a szuverén demokráciába vetett bizalmát megingassák, az infláció fölött aratott győzelmünk jó ízét elrontsák, és muníciót biztosítsanak a reakciónak, pont úgy, ahogy 1946-ban − egy évvel a magyar szuverenitás elvesztése és pár hónappal az infláció felszámolása után −, mint arra Péter Gábor, az ÁVÉHÁ vezetője mutatott rá egy 1946-os keltezésű napiparancsában, melyből az imént idéztem.
„Mi folyik itt? – néztünk össze a Karmelitában. − Ki űzi ezt a gonosz tréfát a magyaremberekkel? Infláció sehol, az élelmiszerárak meg drasztikusan mennek fölfelé? Hogy van ez? Lássuk, ki a bűnös! Ki az a nagy tréfacsináló, akinek a záloga – vállalkozása, megélhetése, üzletlánca, árrése − a kezemben van?” Ha az inflációt legyőztük, márpedig mondja valaki, hogy nem győztük le, hogyan emelkedhetnek ilyen drasztikusan az árak? Csakhogy az árak nem emelkednek. Az árakat emelik.
Lássunk tisztán: a legyőzött infláció okai kívül voltak: migráns-válság, Covid-válság, háborús válság, Brüsszel, satöbbi. Az áremelkedés okai viszont – éppúgy, mint 1946-ban − belül vannak: az árdrágítókban, a nyerészkedőkben, a nemzetközi spekulánsokban, a multikban, a bankokban és a többi ilyenfajta kalmárnépségben. Meg kell jegyezzem, hogy a kalmárkodás, a kufárkodás lelkülete tőlünk, magyaroktól, akár közmunkás az a magyar, akár milliárdos, mélységesen idegen.
Van-e megoldás erre a váratlanul előállt helyzetre? Hogyne lenne! A megoldás egyszerű, mint a faék: az inflációt letörtük, akkor most törjük le az árdrágítókat is. De úgy, hogy lábra se tudjanak többé állni. Félre ne értsenek: nem áll szándékunkban az árdrágítókból bűnbakot csinálni. A SZUVÉHÁ-ban minden árdrágítóval egyenként fognak elbeszélgetni. Ha valakit először kap árdrágításon a SZUVÉHÁ, barátságosan megdorgálják, vagy egy alapos fejmosásban részesítik: „De aztán meg ne lássuk többé, hogy árdrágítasz, kutyafülű! Azt-a-paszta-cipőpaszta!” És elengedik. Csak aztán, ha a megjavulásnak, a jó útra térésnek semmi jelét nem mutatja, fordulhat komolyabbra a dolog. A visszaeső, javíthatatlan, sötétben bujkáló árdrágítókat ki fogják utasítani az országból, különösen, ha kiderül, hogy kettős állampolgárok, mert az ilyen népségtől – mint tudjuk − minden kitelik.
Fölmerült, hogy az árdrágítókat láncon kellene elvezetni az aprófalvakon és a kisvárosokon keresztül, egészen a schengeni határig. Ez jó gondolat, helyes gondolat, de megvalósítása túlságosan időigényes, és költséges is. Sokkal egyszerűbb felrakni az összes piócát egy vonatra – semmiképp nem MÁV-vonatra, mert azzal nem jutnának messzire! −, aztán indíts! Menjetek Isten hírével a drágalátos Brüsszeletekbe! Ja, és oda vigyétek a megemelt áraitokat is! De talán itt még nem tartunk. Egyelőre az árstopok, árrésstopok, hatósági árak visszafogott, kíméletes nyelvén próbálunk szót érteni velük. Persze tudunk mi más nyelven is beszélni a népet fosztogató nagyurakkal! A sherwoodi erdő nyelvén: a rajtaütések, sarcok és igazságtevések nyelvén. Ha az erdőben érzitek magatokat, akkor az erdő törvényeit fogjuk alkalmazni rátok. Robin Hood törvényeit. A konok, megátalkodott, visszaeső árdrágítókra úgy fog lesújtani a szuverenitás ökle, mint amikor malomkő zuhan egy tojásra. Az utolsó körben az árak urainak a Magyaremberek-Ellenes Tevékenységet Vizsgáló Bizottság előtt kell majd felelniük inflációgerjesztő tevékenységükért, a szuverén hatalom megbuktatására szőtt piaci összeesküvésért.
Eddig is tudtuk, hogy az összeesküvés szálai Brüsszelbe vezetnek. Sötét ügy ez, sötét történet. De a patrióták már dolgoznak rajta. Azt pontosan tudjuk, hogy a lefölözött pénz kinek a zsebébe vándorol: a multik zsebébe, természetesen. És Ukrajna zsebébe. Meg a Kicsi zsebébe. Nem is vándorol – gurul! Azt is tudjuk, méghozzá Moldbug titkos tanácsos blogjából tudjuk, hogy a Felvilágosodás címén terjesztett sötétség – Diversity, Equality, Inclusion − a Katedrálisból, azaz Brüsszelből árad szét a világon. Ezt a sötétséget azonban a visszatérő Jedi, Trump Fénylovag kardja most felhasította. A Felvilágosodás sötét korának – Dark Enlightenment − vége! A dajdajozó Gonosz sötét Rómája – Brüsszel – a végét járja. A hallelujázó Jó ragyogó Rómája − Washington − viszont megnyitotta az utat az Új Középkor digitális fénybirodalma felé. Mi, magyaremberek – Istennek és Jedinak hála, de persze hála Moldbugnak, kedves Penészbogarunknak is – ez egyszer a történelem jó oldalán állunk, a jó Rómához tartozunk.
Ettől fogva úgy élünk majd, ahogy mindig is akartunk. Mint a mesében. Az árak a mi áraink lesznek: becsületes magyar árak. Sehol a világon nem lesznek ilyen árak! Ahogy rezsiárak már ma sincsenek. Igaz, talán áruk sem lesznek, de akkor az árdrágítók után elővesszük az árurejtegetőket is. Jaj lesz a szuverenitás ellenségeinek! Nem engedünk a kapitalista versenypiac bestiális zsarolásának! Elég volt! Halál az árdrágítókra és árurejtegetőkre! Hajrá, Állami Áruház!
Megjelent az Élet és Irodalom LXIX. évfolyama 12. számának Páratlan oldalán 2025. március 21-én.