Tisztában vagyok vele, hogy amit most fogok mondani, nem mindenkinek tetszik majd. De hát nem vagyok én velőscsont, hogy minden brüsszeli kóborkutyának tetsszem! Azt is tudom, hogy erre a mondatra azonnal ráugrik két brüsszeli fogdmeg – egy emberjogi fogdmeg és egy állatjogi −, és szövegkörnyezetéből kiragadva úgy értelmezi, mintha én azt mondtam volna: „Nem vagyok én velőscsont, hogy minden brüsszeli kóborkutyának tetsszem!” Szóval hogy én lekóborkutyáztam a brüsszeli kóbor kutyákat. Na ne! Ezt kikérem magamnak a velőscsontok nevében! Nekem semmi bajom a kóbor kutyákkal! Két kóbor kutyám is van otthon! Különben pedig éppen azt mondtam: „nem vagyok én velőscsont, hogy minden brüsszeli kóbor kutyának tetsszem!” Egy kis különbség, ugye! Tisztelettel kérem a brüsszeli fogdmegeket, lassabban a testtel! Legalább a nyilvánosság füle hallatára elhangzott szavaimat ne hamisítsák meg ilyen szemérmetlenül!
De hadd folytassam ott, ahol a brüsszeli fogdmegek belém fojtották a szót. A világ, mint ismeretes, bajos hely. Sokféle kórság, rákfene, métely gyötri. Van, aki okozza a kórságot, és van, aki gyógyítja. A Dankó Népe Rádió hallgatói emlékezhetnek még gólya-gólya-gilice véres lábára, amit a brüsszeli gyerek megvágott, a türk gyerek pedig gyógyított. Ma sincs másképp, csak már nem vagyunk gyerekek. Nem lógunk a mesék tején. Felnőttünk. Benőtt a fejünk lágya. Kicsit talán el is türkösödtünk, el is basásodtunk. De ettől csak még tekintélyesebbek, még felnőttebbek lettünk. A világ azonban nem nőtt fel hozzánk. Ellenkezőleg! Egyre kisebb: töpörödik, zsugorodik, ráncosodik, maholnap a bokánkig sem ér már. A kór neve, amely megtámadta: blokkosodás. Egyetlen orvosság létezik erre a brüsszeli kórságra, amit most Isten segedelmével és Trump doktor remélhető közreműködésével be is fogunk adni a világnak, akármilyen gyerekesen kapálódzik ellene: a gazdasági semlegesség.
Egyelőre még tombol a betegség. A világ eléggé lehangoló képet fest: egyik oldalon áll a méregkeverő Brüsszel, másikon a méregtelenítő türk népek langyszívű sihederje. Amíg ők a gender-szabadság halálos mérgével itatják a világ népeit, mi a szuverenitás ellenmérgével gyógyítjuk. Mert ne tévedjünk el: semlegességünk alapja − szuverenitásunk. Szuverenitásunk alapja viszont semlegességünk. Ha befordítom − szuverenitás, ha kifordítom − semlegesség. Szuverén jogunkban áll semlegesnek lenni, semlegességünk viszont jogalap szuverenitásunkhoz. Azért lehetünk semlegesek, mert szuverének vagyunk, és azért lehetünk szuverének, mert semlegesek. De nem ragozom tovább. A magyar nép ezeréves álma teljesül ezzel a semlegességgel. Többé senki nem tilthatja meg a magyaroknak Brüsszelből, hogy Csáddal és a Száhel-övezettel kereskedjenek, olyan együttműködési partnerséget építve ki velük, amilyenről Ötvenhatban a semlegességet követelő magyarok még csak nem is álmodhattak! A Turul mostantól oda száll, ahova akar, ahol előítélet nélkül, tiszteletteljes térdhajtással fogadják, és a Türk Világ Legfelsőbb Rendjével ismerik el békeintéző szállongását.
Ami most már a gazdasági semlegesség ügyét illeti, ebben a magyarembereknek két hatalmas szövetségesük is van Brüsszellel szemben: a Valóság és a Tények. A harmadik szövetséges Trump doktor, akit csak azért nem említek külön, mert ő talpig férfi, és a férfiak világát nem ismerő töketlen brüsszelitákkal ellentétben mindig is a Valóság és a Tények, vagyis a nép oldalán állt. Legutóbbi kormányülésünkre – remélem, ezzel nem árulok el államtitkot − meghívtuk a Valóságot. A Tényeket is hívtuk, de ők sajnos nem tudtak eljönni, mert tényellenes brüsszeli aktivisták valamilyen korrupciós ügybe keverték őket, és most az aktivista strasbourgi bíróság előtt kell megvédelmezniük a magyaremberek becsületét. A Valóság azonban eljött a Karmelitába, és azt a rossz hírt közölte velünk, hogy az európai gazdaság tüdőlövést kapott. Nagyon vigyázzunk – mondta −, a tüdőlövés ragályos, nehogy elkapjuk mi is. Egyelőre annyit tehetünk, hogy felvesszük a harcot a tüdőlövéssel. A semlegesség védőmaszkja nélkül egy lépést sem teszünk a világpiacon. Így még az orrunkat sem kell befogni. Körkörös semlegesség! Bargin is bargin, ugyebár. Kereskedünk bárkivel, bárhol, bármivel. Mert bárhonnan jön is − a nyereségnek mindig jó szaga van! Mi, a Nagy Selyemúton poroszkáló türk kereskedőnépek – Azerbajdzsántól Szaúd-Arábiáig, Pekingtől Moszkváig és Csádtól Bissau-Guineáig – ehhez az ősi keleti bölcsességhez tartjuk magunkat. A legjobb szaga természetesen annak a nyereségnek van, ami már a zsebünkbe került. „Non olet!” – ezt mondta állítólag orrát fintorgató fiának, Titusnak a talán legnagyobb türk császár, Vespasianus, aki a római türköknek még a vizeletét is megadóztatta, és gazdasági semlegesség terén olyan messzire ment, hogy olaszul a vizeldéket mindmáig vespasianónak hívják. Ki tudja, egy szép nap talán az unió vizeldéi is a gazdasági semlegesség tréfájában humort nem ismerő nagy atatürk vezér – és itt, ha megengedik, illő szerénységgel rámutatnék a Kárpát-medence Géniuszára − nevét fogják viselni!
Megjelent az Élet és Irodalom LXVIII. évfolyama 47. számának Páratlan oldalán 2024. november 22-én.