A magyarok fellélegezhetnek. Visszakapták születési nemüket, amit alávaló, gaz genderkereskedők el akartak rabolni tőlük. Nálunk az ember újra férfi és nő. Az Alaptörvénybe is belefoglaltuk. Biztos, ami biztos. Nagy megkönnyebbülés ez mindannyiunknak, mert a baloldali nihilisták rémuralma alatt néha már azt sem tudta az ember, fiú-e, vagy lány. Ezúton is erősen javaslom a Pride-ra hiába is készülődő tisztelt genderkárosultaknak és genderbohócoknak, nézzenek mélyen magukba, és ne habozzanak tovább: döntsék el végre, férfiak-e, vagy nők, ha pedig eldöntötték, küldjék a pokolba Weber Obersturmbannführert és genderista ügynökeit!

A csoda már megtörtént: a Jóisten kegyelmi végzése folytán a láncfűrészes normalitás visszaköltözött a Fehér Ház Ovális Irodájába. „És mégis ovális az iroda!” – ahogy azóta tréfásan mondogatjuk egymás közt a Karmelitában. A Tengerentúlon is két nem lesz most már az ötvenötből! A marháskodásnak vége. Elég volt a genderista mételyből! Az uszítókból és visszataszítókból, akik a Teremtés napjai óta szilárdan kétosztatú emberi világ rendjét próbálták felforgatni. Trump első törvénye kihúzta alóluk a talajt: Amerikában már nem is a születése, egyenesen fogantatása pillanatától számít férfinak vagy nőnek az ember. Ami pedig Trump Amerikájában törvény, az Trump Magyarországán parancsolat. Felülírja a szeszélyeket és bolondériákat. Aki ettől fogva Magyarországon születik, az férfinak vagy nőnek születik. Slussz-passz! Harmadik, negyedik, ötödik nemekről nem nyitunk vitát. Keressék fel velük a kezelőorvosukat. Mostantól nem genderista kuruzslók fogják érzékenyítő kurzusokon bebeszélni éretlen gyerekeknek és még náluk is éretlenebb felnőtteknek − évekkel vagy évtizedekkel a születésük után! −, hogy mi a nemük, hanem az anyatermészet fog kérlelhetetlenül rámutatni, amikor világra jönnek: ha ityeg a fityeg, akkor férfiak, ha nem ityeg, akkor nők. Ennyi.

Sajnos, a normalitás ma még csak az amerikai és magyar patrióták kiváltsága. Más országoknak várniuk kell az antigenderista törvény megszületésére, amely nemileg helyükre teszi a férfiakat és a nőket. De tegyük föl, bár meg azért ne engedjük, hogy a világosan rendelkező törvény ellenére valaki még mindig a sötétben botorkál: az a hóbortja, téveseszméje − tudom is én −, mentőötlete támad, hogy nő létére férfi vagy férfi létére nő, így akar kibújni nemi identitása és az ezzel járó felelősség alól. Ebben az esetben törvényen kívülivé, nemileg hontalanná válik. A törvény előtt persze neki sem változik a neme: marad, aminek született. Tetszik, nem tetszik, nem kap mást. Még ha nemet vált, ha átoperáltatja magát, akkor sem. A törvény csak biológiai nemeket ismer, fantázia-nemeket vagy műté­ti úton létrehozott mesterséges nemeket nem. A Teremtő két nemet alkotott, nem huszonkettőt! A Természet szintúgy. Persze tévedések, hibák, furcsaságok a természetben is előfordulnak. A természet nagy kópé, szereti a csínyeket, kedveli a tréfát, és olykor elferdíti a szabályokat, eltorzítja a lényeket, összekeveri a testeket és a nemeket. Egykor a természetnek ezeket a tréfáit, fantázialényeit ritkasággyűjteményekben – úgynevezett Kunstkammerekben − állí­tották ki. Ilyet mi is csinálhatunk Pride helyett, ha lesz rá igény. De akárhonnan nézzük is: a genderiz­mus − lázadás a Teremtés és a Természet rendje ellen. Egyáltalán: a Rend ellen. Csakhogy a lázadók most emberükre találtak Trump elnökben, aki talpig férfi, és maga is lázadó. Ő azonban a lázadók ellen lázadt fel, és pünkösdi-karizmatikus széles jókedvében az Ovális Irodában tartott péntek reggeli áhítatok alkalmá­val űzi ki imával és ráolvasással Földi Paradicsomából a rendelleneseket. Ahogy egyébként − egy populista vándorprédikátor szerény eszközeivel − mi magunk is tesszük, reggelente, minden pénteken, itt, a közrádió kápolna-stúdiójában.

Természetesen szabad ország vagyunk, senkinek nincs megtiltva, hogy nő létére férfinak, férfi létére nőnek gondolja magát. Nálunk nincs gondolatrendőrség, mint Brüsszelben. Mi a gondolatrendőröket leszereltük, útilaput kötöttünk a talpukra, és szélnek eresztettük őket. Gondolatrendőrködjenek másutt! Rendes országban, ahol csak született férfiak és született nők élnek, nincsenek rendellenes gondolatok. Ezekben a napokban csak annyi történt, hogy a magyaremberek a Józan Ész nevében nemet mondtak a Pride-ra. Józan Észnek ez annyira jólesett, hogy külön meg is köszönte nekik: „Le a kalappal a magyaremberek előtt!” – mondta. Ezen a ponton a magyaremberek másik nagy szövetsége­se, a Normalitás sem állhatta már meg szó nélkül: „Szép volt, magyaremberek! Szép volt, fiúk!” A magunk részéről én is megköszöntem Józan Észnek és Normalitásnak, hogy az őket ért gyalázatos genderista támadások és rágalmak ellenére mindmáig állhatatosan kitartottak mellettünk. Köszönjük, Trump elnök!

Természetesen nemet mondani valamire és betiltani valamit – kettő. Szó sincs róla, hogy a Pride-ot be akarnánk tiltani. Ez szemenszedett rágalom. Féknyúz. A nép gurulódollárokon hizlalt ellenségei fogják ránk. Úgy látszik, most már semmitől sem riadnak vissza. Talán a vesztüket érzik. Az egész világ tudja, hogy nálunk egyáltalán nem léteznek tiltások. Kifejezetten tilos bármit tiltani. Nem Brüsszelben vagyunk! Ott ötpercenként betiltanak, kitiltanak, letiltanak valamit: píszi így, píszi úgy, woke-usz-pókusz és a többi hagymáz. Mi, normalitáspárti magyaremberek épp a brüsszeli tiltások ellen lázadtunk fel. Ellentámadásba mentünk át. Azt mondtuk: elég a nyelv leláncolásából! Elég a normalitás üldözéséből: „Ezt nem szabad, azt nem szabad.” A magyaremberek tűrtek, ameddig tűrhettek, de most eljött a lázadás ideje!

Lehet, hogy az illibernyák Brüsszel a magyaremberek szabadságát kezdi sokallni. Vannak jelei. De egyet már most megmondhatok: ha Brüsszel ráront a magyaremberekre, hogy rájuk kényszerítse genderista-migránsista rabszolgatörvényeit, nem állok jót magamért. Ha még ez sem állítaná meg Weber urat, nem lesz más választásom: megkérem édesatyámat, a Világellenőrt, rendelje őt Amerikába és tanítsa meg kesztyűbe dudálni, mint legutóbb az Ukrajnából odarendelt harcias Kicsit. Remélem, idáig azért nem jutunk el. Munkatársaim úgy tájékoztattak, hogy most tavasztól, ha tiltások nem is, iszonyatosan fájdalmas, meghökkentő, brutális jogszabályok jönnek Magyarországon. Sírni lenne kedvem. Hát ezt akartátok, átkozottak!?

Megjelent az Élet és Irodalom LXIX. évfolyama 11. számának Páratlan oldalán 2025. március 14-én.