Páratlan év elé nézünk. Ez az év a Kígyóisten templomában kezdődik, a Kígyóisten oltalma alatt folytatódik és a Kígyóisten nevetésével ér véget. Világraszóló nagy nevetéssel. Indiában a gyerekek nevezik így − „kígyók nevetésének” − azt a sziszegést, amit akkor hallatnak a kígyók, amikor ezek a kis ördögök kínzás céljából oltatlan meszet tartalmazó zsákba teszik őket, és vizet öntenek rájuk. Emlékezetem szerint Vasco da Gama is ír erről útinaplójában, megjegyezve, nem érti, miért nevetnek ilyenkor a kígyók. Mindegy, fő, hogy nevetnek. Szóval, páratlan év jön. Nagy Év. Annus Mirabilis. A huszadik században szinte minden egyes Kígyó Éve ilyen volt. Gondoljanak 1917-re, 1929-re, 1941-re, 1953-ra, hogy 1989-ről már ne is beszéljek. A fordulat évei. A nagy ugrás évei. Remélem, nem rónak meg érte a Csurkapista Néprádió hallgatói, hogy a minap, mikor – csak hogy Brüsszelben is tudják: makkegészségesen! − Nagaraja indiai Kígyóisten szentélyében jártam, a magyaremberek és a globális többség nevében felajánlást tettem a szentély focicsapatának. Nagaraja, a Kélgyó − ahogy valaha nálunk, faluhelyen a „kígyót” az öreg boomerek nevezték − a felajánlást jellegzetes kígyónevetéssel fogadta, és kétszer megcsavarodva tengelye körül arra kért, adjam át a magyarembereknek az indiai emberek üzenetét. Kicsit lerövidítve így hangzik: „Csak előre, ne hátra!” Erre aztán már belőlem is kitört az egyetértő nevetés. Mivel a Kígyóisten India régóta kommunisták vezette tartományában lakik, nem lepett meg, hogy búcsúzóul Lenint idézte: „Egy lépés előre, két lépés hátra! Csak aztán nevetni, nevetni, nevetni!”
Kezdjük is akkor talán a nevetéssel. Hogy is szól a magyaremberek pénteki fohásza? „Minden heti nevetésünk add meg nekünk ma.” És mivel ma történetesen ma van, én pedig történetesen itt ülök a mikrofon előtt – megadom. Ami jár, az jár. A pénteki Nagy Nevetés. Tudom, mennyit nevettek a múlt évben is pénteki ráolvasásaimat hallgatva a rádió előtt, de ez mind semmi ahhoz a homéroszi hahotához képest, ami 2025-ben vár önökre. Hölgyeim és uraim, ebben az évben gurulni fognak a nevetéstől. Kiesnek a nadrágjukból – pardon, szoknyájukból, mindegy, abból, amijük van −, úgy fognak nevetni. De hallom, már kuncognak is, pedig még nem mondtam semmit. Mi lesz, ha mondok is valamit!? Hahaha! − már a gondolattól kibuffan belőlem a nevetés.
Mindenki tudja, milyen a nevetés − ragadós. Terjed, mint a járvány: a Kárpát-medencében kezdődik, folytatódik Grönlandon, végül átragad az egész világra. Bizony mondom néktek: a patrióták nevetésétől lesz hangos a világ. A globális többség véget nem érő kacajától. A szuverenisták fognak nevetni a globalistákon. A normálisak a rendelleneseken. Dőlni fognak a nevetéstől a tőkés birodalmak. Annál jobban fognak nevetni, minél panaszosabban bégetnek a Brüsszel járszalagára fűzött birkanépek, akik – hahahaha − kiírták magukat a történelemből. Ki bizony! Most pedig elveszetten bolyonganak a nihil sziklasivatagában. Sebaj, hadd bolyongjanak, mi pedig lapozzunk nevetve tovább − a történelemben.
Ebben az évben mindenki, aki csak Magyarországra néz, úgy érzi majd: nevetnie kell. Egész Európa ide fog járni nevetni. Már az ántivilágban is mi voltunk Kelet-Európa Legvidámabb Barakkja, most az Unió legvidámabb Előretolt Helyőrsége leszünk. De a mi helyőrségi nevetésünk a Győztesek nevetése lesz. A globális Győzteseké! Egy egész nevetőkórusé, amelynek élén karmesteri pálcával kezében Trump elnök áll, az ő kezét viszont Elon Musk miniszter erős keze mozgatja – fel-le. A karmesteri pálca egyetlen intésére felharsan a keményen dolgozó magyar milliárdosok nevetőkórusa. És velük nevet a Nép, velük nevet a Párt, a Kormány, velük nevet az Alkotmánybíróság, a Főügyészség, a Törvény! Így nevetünk mi. Így nevet a globális többség!
A magyarembereknek úgy kell a jó nevetés, mint egy falat kenyér! De nem akármilyen nevetés! Nem a hazaárulók, a hőbörgő puccsisták gonosz nevetése! Nem a kaján vihogás, amikor a nemzet háta mögött a libernyákok a markukba röhögnek. Nem beteg, elmezavarodott brüsszeli nevetés ez, hanem a Haza nevetése! Előremutató, egészséges, wassalberti nevetés! Nem az ő nevetésük, hanem a mi nevetésünk! Szuverén nevetés! Ez a nevetés nem kivisz az EU-ból, hanem az EU-t viszi ki belőlünk. Valósággal kipucolja. Tisztító nevetés.
Ha mi nevetünk – az ország nevet. Mi az, hogy nevet?! Megszakad a röhögéstől! Igen-igen, együtt sírunk és együtt nevetünk. Hát ki ne fuldokolna a nevetéstől, amikor azt hallja, hogy − hahahahaha! − Magnyickij-törvény, meg hogy Rogán Antal propagandaminiszter korrupció miatt – hahahaha! bocsássanak meg, de a könnyem is kicsordult − fe-fe-fel- − hahahaha − felkerült az Egyesült Államok − hihihi − vagyonellenőrzési − hahahaha − hi-hi-hivatala szankciós listájára? Hova került fel, milyen listára? Hát eddig talán várólistán volt? Hahahaha! Esküszöm, nem bírom tovább, mindjárt megszakadok… – hahahaha! és éppen most került fel, amikor Tra… hahaha, amikor Trump elnök… meghalok… a listavezető vette kezébe a karmesteri pálcát?! Na ne tessék mondani! Hahahaha! Ne haragudjanak, itt abba kell hagynom, nem bírom tovább… Ugye, önök is alig bírják már?! Hát igen, nem stand-up comedy ez, gyermek! Világcomedy! Valóságos nevetővihar, nevetőorkán! Tájfun, cunami! Mindent elsöpör, mindent, amiben egy csepp komolyság van. Árad, hömpölyög, mint a homéroszi istenek véget nem érő hahotája, mint a ránk zúduló özönvíz. Jól mondta nagy elődöm: „Utánunk az özönvíz!” Csak előttünk mi van? Előttünk?! Hahahahahaha!
Megjelent az Élet és Irodalom LXIX. évfolyama 3. számának Páratlan oldalán 2025. január 17-én.