Mit érdemel az a bűnös, akinek az állampolgársága a kezemben van? Attól függ. Mi, magyaremberek azt mondjuk, ha az illető nemzetbiztonsági kockázattá vált − veszélyezteti szuverenitásunkat, idegen érdekek szolgálatába szegődött, ellenséges hatalmak csicskája-ügynöke −, akkor felfüggesztést érdemel. Felfüggesztjük a magyar állampolgárságát. Föltéve, hogy van neki még egy másik is, vagyis nem válik ettől hontalanná. Másik uniós tagország állampolgárának lenni nem számít kettősnek, mert akkor a magyar állampolgárságot felvett határon túli magyarokra is úgy tekinthetnének esetleg valamelyik szomszédos államban, mint kettős állampolgárokra, és akadhatnának őrültek, akik hűtlenségükre hivatkozva felfüggeszthetnék vagy egyszerűen törölhetnék nemmagyar állampolgárságukat. Vigyáznunk kell, bolondokházában élünk, kérem! Úgyhogy uniós kettős állampolgárok esetében nem függesztünk. Velük szemben másként járunk el, ha rossz fát tesznek a tűzre, mondjuk beleharapnak nemzetük kezébe, vagy kutat mérgeznek a hazai médiában, ad absurdum: választásokkal akarják megdönteni Mennyország Istentől felkent szuverénjét.
Maradjunk most az igazi kettős állampolgároknál. Róluk az Alaptörvény rendelkezik. Gondoskodó állam Alaptörvényéről is gondoskodik. A törvény lényege, hogy aki kezet emel nemzetére, annak le kell törni a kezét. Tíz évre. Legalább. Aztán majd megint felemelheti. Ha tudja. Ha még kedve lesz hozzá. Ha nem száradt el tőből az a kéz. Itt nincs helye érzelmeknek. Ez nem érzelmi, hanem állambiztonsági, hadászati és szuverenitási kérdés. Ha kettős állampolgár létedre szemét voltál a Nemzettel, egy gyékényen árultál az ellenséggel, bomlasztottad a közrendet, teszem azt, hidakra szaladgáltál tüntetni a Nemzet ellen, akkor a Nemzet egy időre kitesz az állampolgárságból. Ennyi. Lehagy, mint annak idején József Attilát a Párt.
A felfüggesztés hivatalos menete nincs még minden részletében kidolgozva, de pár dolog már világos: a kettős állampolgárokat lajstromba veszik, akire pedig rábizonyosodik, hogy kártékonykodott, patkánykodott, ártott a Nemzetnek, az életgyökerét rágta, nos, az ilyeneket egyetlen nyisszantással lemetszik az állampolgári közösségről. A metszőollót a kormány erre a feladatra kijelölt államkertésze, a Felfüggesztésügyi Miniszter tartja a kezében. Olyan ez, mint régi időkben a száműzetés volt. Nem tényleges, hanem politikai kivégzés. Tíz évre kivonják őt az állam életéből. Lerántják róla a magyar állampolgárság álorcáját, amely mögé igazi valóját rejtette. Tíz év állampolgári halál talán elég lesz neki ahhoz, hogy észbe kapjon, megbánja bűneit, és kérje a Nemzetet, fogadja vissza őt kebelére. Nos, meglátom. Mivel az én hivatali időm örökké tart, rajtam nem fog múlni. Persze, ha tíz év sem lenne elég, ha még ezek után is a Mennyország kapuját rugdossa, a Nemzet tudni fogja, mi tévő legyen vele. A törvényjavaslat már készül. A legutóbbi kormányülésen a következő büntetési tételek merültek fel: kerék alá tenni, onnan is kivenni, sós vízbe tenni, onnan is kivenni, végül megkérni Behemótot a moszkvai Varietéből, hogy kapja le az illető fejét. Ezeket a javaslatokat persze még érlelni kell. Aztán majd ezek is bekerülhetnek az Alaptörvénybe.
Lássunk tisztán, hölgyeim és uraim! Minden kettős állampolgár potenciális kettős ügynök. Ott bujkál benne a külföldi ügynökké válás lehetősége. A szörnnyé átváltozás kísértése. Elejét kell venni, hogy ez a lehetőség valóra váljon. A kettős állampolgár kiszámíthatatlan. Nem egy hazája van, hanem kettő. Kétfelé lojális. Kétfelé húzza a szíve. Vagy a zsebe. Janus-arcú lény. Politikai értelemben kétéltűnek tekinthető. Csúszómászónak. Nincs helye a normális állampolgárok között. Olyan, mint az egyfarkú kutyák közé keveredett kétfarkú. Gyanús. Az egyik farkával legyezi a Nemzet hiúságát, a másikkal cinikusan kiröhögi. Kormányülésen föl is merült a nagy hangon a választások megnyerésére készülődő Kétfarkú Kutyapárt kapcsán: nem rejt-e magában veszélyt a nemzeti szuverenitásra ez a kétfarkúság? Nem lenne-e jobb, ha Egyfarkú lenne az a Kutyapárt? De. Határozottan jobb lenne. Mégis úgy döntöttünk, egyelőre nem bolygatjuk a kérdést. Pedig jól mutatott volna az Alaptörvényben a kutyafarkak újraszabályozása.
Ami történt – megtörtént: az állampolgárság felfüggesztéséről szóló jogszabály bekerült az Alaptörvénybe. Állítólag úgy érzi magát benne, mint hal a vízben. Hallom viszont, hogy a Magyarország-ellenes tevékenységet folytató Ötödik Hadoszlop – egytől egyig tőről metszett kettős állampolgár – a LIBE ötfős vizsgálóbizottságától felbiztatva az uniós alapszerződés 7. cikkét kezdte feszegetni jogállamisági aggályokat emlegetve a felfüggesztési törvény kapcsán. Nono, tisztelt kettős állampolgárok, nono! Ott azért még nem tartunk, hogy uniós rohamcsapatok páros lábbal ugrándozzanak a magyar szuverenitáson!
A jogászkodók, a csűrés-csavarás nagymesterei újabban azzal az ásatag érveléssel álltak elő, amivel már Vitruvius, a nagy római építész is gyászosan leszerepelt, miszerint: „Ilyen dolgok nincsenek, soha nem is lesznek, mert nem voltak soha.” Egy neves nemzetközi jogász a felfüggesztési törvénnyel kapcsolatban odáig ment, hogy egyenesen azt mondta: „Annyira abszurd, mintha arról beszélgetnénk, milyen színű a kopasz angyalok haja.” Azért annyira talán mégsem. Nekem semmi bajom a kopasz angyalok hajával. Nekem a felforgatással, a bomlasztással, a nemzetrombolással van bajom. Teljesen hidegen hagy, hogyan tapad a kopaszodó brüsszeli puccsisták fején a haj. Úgyhogy nagyon kérem a jogászkodókat, ne feszítsék tovább a húrt! Nehogy a végén nekünk kelljen megkapargatnunk ezt a csűrcsavaros angyaltani érvelést, és kiderüljön: két állampolgárságuk is van nekik, és nem annyira a jogok védelmezői ők, mint inkább a zűrzavar helyi szálláscsinálói.
Nem kenyerem, hogy másokat fenyegessek, de meg kell mondanom, ha az bebizonyosodik, akkor a Nemzet kénytelen lesz tíz évre felfüggeszteni a magyar állampolgárságukat. Ezt senki nem akarja, ugye?! Jogász lennék magam is, én is láttam már karón varjút. Emberi jogok, polgári jogok, női jogok, kisebbségi jogok… blablabla! Hagyjuk a mellébeszélést, a köntörfalazást és a kertelést. E hármat hagyjuk! Öntsünk tiszta vizet a pohárba! Vagy-vagy! Ahogyan vagy férfi valaki, vagy nő, úgy vagy ennek az államnak a polgára, vagy annak. Az nem megy, hogy „ez is vagyok, az is vagyok, csak egy kicsit ügynök vagyok”. Vagy az talán jobban tetszene a jogászkodóknak, ha nem a magyar állampolgárságot függesztenénk fel, hanem táblát függesztenénk a bűnösök nyakába, ahogy a fejlett Keleten csinálják, ezzel a felirattal: „Külföldi ügynök”.
Megjelent az Élet és Irodalom LXIX. évfolyama 18. számának Páratlan oldalán 2025. április 30-án.