Nem tudom, láttak-e már önök karón varjút. Mert én láttam. Nem is egyet. Több varjúval kifejezetten jó, baráti viszonyban vagyok. Ezek már messziről megismernek, és vidám károgással, derűs topogással fogadnak az Unió parlamenti ülésein – a csapatban. Mármint a feketeöves, feketemezes, feketezubbonyos-bakancsos patrióták seregében. A Brüsszel büszke várát ostromló új Fekete Seregben. Holnapra talán a Fekete Unióban. Miért ne! A varjak új többséget hoznak létre, és eltiporják a varjúellenes brüsszeli koalíciót. Holnaputánra pedig fekete lesz az egész világ! Black New World! Még szép! Varjak vagyunk, nem madarak! Az Hitchcock filmje volt. Mi egészen más film vagyunk. Mi puszta károgásunkkal szétzúzzuk az eget.
Mert harctéren vagyunk, hölgyeim és uraim, nem nászi ágyban. Brüsszel megtámadta a törvényes magyar kormányt. Csapataink harcban állnak. Jogállamisági dzsihád folyik ellenünk. Süvítenek a rakéták, robbannak az aknák, ropognak a csontok. Ennek a kereszténység ellen folyó új vallási háborúnak az arénája, jobban mondva teátruma: a brüsszeli parlament. Itt sújtunk le a szeretet vasöklével újra meg újra a brüsszelita nihilistákra. Aprítjuk őket, mint a répát. A nihilistasimogató Manfred Weber most majd megtudja, hol lakik a magyaremberek istene! Mi fán terem a huszárvágás! Százezernyi parittyás Dávid a gyáva brüsszeli Góliátok ellen. Csurka István jól látta. Horthy Miklós még nála is jobban. Puskás Öcsi is jól látta, bár nem ezt. A Nemzeti Hitvallás idegenből hazatért szerzője pedig − harmincéves szolgálati idővel és egy brüsszeli ereszcsatornával a háta mögött – nemcsak jól látta, hanem még most is jól látja, sőt, hallja is régi idők régi rádiójából: „Delet harangoznak szerte Magyarországon. Ez a harangszó a nándorfehérvári hősökre emlékeztet. Ma ismét harcol a magyar. Az önvédelem adta kezébe a fegyvert, és ő bátran elfogadta…” Mi mindig azt mondtuk, hogy a háborúból ki kell maradni. De nem minden háborúból. A nagy eurázsiai honvédő háborúból nincs kimaradás! A türk népek léte a tét. Legyen! Ha Brüsszelnek háború kell, tőlünk megkaphatja! Ilyenkor van az, hogy a kalandozó magyar törzsek ősi harcmodorát felvéve támadás helyett menekülést színlelünk, aztán − „Fordíts s ordíts!” – neki a nihilistáknak! Óbégassanak csak: „A sagittis Hungarorum libera nos, Domine!” Ilyenkor persze „Domine!”. De hiába, itt már „Domine” sem segíthet! Nagyharagú Etele jött büntetni a világot, nem állíthatja meg őt menny és pokol minden hatalma együttvéve sem, nemhogy holmi uniós jog, menekültpaktum, hazugságkampány, dolgozó magyaremberek szüntelen sértegetése!
Ahol háború van – ott háború van. Nincs idő a sebek nyalogatására. Az emberjogi nyavalygásra. Nincs szükség a harcoló Hazát hátba döfő nihilista ellenzékre, ahogy nincs szükség nihilista jogállamra, nihilista menekültjogokra, nihilista fékekre és ellensúlyokra sem. Az ilyesmi a hátráló, gyenge kormányok menedéke. Mi nem hátrálunk sosem! Az erős kormányok kihajítják szótárukból az emberjogi dumát, mint a taknyot. Leszámolnak a befurakodó ellenséggel; elkapják a szuverenitásukat aláásó, sötétben bujkáló külföldi ügynökök grabancát; lefóliázzák a médiában menetelő szodomita-gomorrita-genderista hadosztályokat. Félreértés ne essék: semmi kifogásunk az ellen, hogy otthon, a négy fal között valaki szodomita-gomorrita-genderista legyen. Szíve joga. Ehhez a kormány nagyszabású lakásépítési programjával mindenki számára biztosítani fogja a négy falat. De hogy valaki a négy falon kívül is, a normális magyaremberek ellen genderista dzsihádot folytató Brüsszel szekerét tolva nagydobra verje nemi másságát, azt már nem! Hátrébb az agarakkal!
Kérem a Schmidtmária Rádió hallgatóit, ne dőljenek be az agresszív brüsszeli háborús propagandának, mintha azért indított volna Brüsszel jogállami dzsihádot ellenünk, mert Magyarországon nincsen jogállam, mert a hatalomnak nincsenek fékjei meg ellensúlyai, mert megrokkant a demokrácia, és a többi szivárványos genderista dumcsi. Lárifári! Mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás? A brüsszeli dzsihád vagy a magyar jogállam halála? „Halála”? Megbolondultak? A jogállam én vagyok, és a legjobb egészségnek örvendek. Sőt, ha a békének és Brüsszel 400 milliárd forintos tartozása kifizetésének ez az ára – a háború nagyon sokba kerül ám! −, nem bánom, én leszek az ellenzék, a szabad sajtó, a főügyészség, az alkotmánybíróság, a fékek és az ellensúlyok, mint ahogy tulajdonképpen már az is vagyok. De addig − nincs alku! A háború − az háború. A puccs – az puccs. A pankráció pedig pankráció. Ne csodálkozzon hát az a hazaáruló kollaboráns, akinek az élete a kezemben van, ha szemben találja magát egy-két pankrátori sallerrel, ha arcul csapja egy-két képébe üvöltött trágár szó. Ne sápadjon, amikor lerántják róla a maszkot, és ott áll pőre brüsszeli valójában a köztelevízió népbírósága előtt: „Tessék, lehet gyönyörködni a szép mákvirágban! Így néz ki Brüsszel Helytartója! Így néz ki a Rágalmazó, a Kártevő, az Ősellenség: Bérenc Bérencevics, Ügynök Ügynökövics, Zsoldos Zsoldosovics. Ők hárman – egy személyben.”
Honvédő háború folyik. Szent Háború. Ilyenkor nem maradhat rés a Haza erődítményének falán. A Pártot és az Államot meg kell tisztítani az Ötödik Hadoszloptól. A SZUVÉHÁ figyel. A TEK készenlétben áll. A kommunikációs főpankrátor fogadkozik, és melle domborodó pajzsát döngeti a brüsszeli Helytartóval tervezett nagy ringbeli leszámolás előtt. „A falakra! A falakra!” – hallom a varjak károgását mindenfelől. Mert igen, megint a Kereszténység Védőfalaként – Antemurale Christianitis – magasodik az égig Magyarország, csak most a nihilista Brüsszellel, a kereszténységellenes Nyugattal szemben. Valaha a Kelettel szemben védelmeztük Európát, most a Nyugattal szemben védjük. A győzelem, ahogy a múltban, most sem marad el! Eurázsia összes varjai, egyesüljetek!
Megjelent az Élet és Irodalom LXVIII. évfolyama 51–52. számának Páratlan oldalán 2024. december 19-én.