(Ráolvasás a világrendszerváltásra)
Ha jól látom – de mért látnám rosszul, ha egyszer itt áll előttem a papíron −, ma reggel az a kérdés kerül a magyaremberek terítékére – he’de favilla, fakanál, fatányér! −, van-e válaszunk a világrendszerváltásra. Nemhogy van, de mi magunk vagyunk rá a válasz! Teljes magunkkal válaszolunk rá! Gondolkodunk, tehát magunk! Magunk szerelme, magunk milliárdjai, magunk országa. Magunk rendszerváltása! Úgy váltunk világrendszert, ahogy akarunk. Több tiszteletet a magunknak! Nincs jobb dolog a világon, mint magunknak lenni! A világrendszerváltás egyébként magyar szabadalom. Most fogják bejegyezni az Európai Unió Találmányi Hivatalának Elmeosztályán. Már ha nem torpedózzák meg hiénahatalmakat szolgáló brüsszelita paraziták, nagy gondolatok törpelelkű mészárosai, akiknek folyvást egy jár csak az eszükben, hogyan rontsák el a magyaremberek jókedvét, hogyan tegyenek keresztbe a magyar szuverenitásnak. Csak azért, mert sikeresek vagyunk. Elképesztően sikeresek. Szerencsétlen, jobb sorsra érdemes nyugati népek – a Fáradtság Gyermekei – fejüket verik a falba, hogy nem ide születtek, ahol biztonság van, siker van, győzelem van, és én is vagyok. Én magam. A magyaremberek sikere olyan a brüsszelitának, mint a köröm alá fúródott szálka. Fáj. Fáj, hogy ismét hasít a magyar. Hogy örökkön győz e had, ahogy apáink énekelték. Győz a szittya fergeteg, ahogy nagyapáink és dédapáink. Mert győz. Egyik győzelmet aratja a másik után. Alig győzi. Már majdnem magát is legyőzte. De álljunk meg itt egy pillanatra!
Mert brüsszelita hisztéria ide, magyarita töketlenkedés oda – nem engedhetünk a 2010-ből: a világrendszerváltás nem maradhat el. A világrendszerváltásról még ez év elején Tusványoson határoztak a magyaremberek a Semlegességi Nyilatkozat kibocsátásával, én magam pedig szívem ércébe vésve e néphatározatot, megfogadtam, hogy 2035-ig az egész világon be fogjuk vezetni. Azóta kísértetként járja be Európát a Tusványosi Gondolat, és most már döngő léptekkel ott menetel a magyarembereknek illő tiszteletet adó Amerikában is. Világrendszerváltás ellen nincs apelláta. Biztos vagyok benne, hogy így, a világ új időszámításának kezdeteként fog egyszer bekerülni a História aranykönyvébe is: tuvi.e. és tuvi.u. − a 2024-es Tusványosi Világrendszerváltás előtt, illetve után. Hadd tudja meg minden leszakadt nyugati ország, honnan fúj a szél, hadd igazodhasson az új széljáráshoz, mely magyar lesz, és fergeteges, mert magam fújom, ha pedig néha szünetet tartok, akkor a fújást átveszi tőlem Kína, Oroszország és Biszau-Guinea. Ennyit a szelek járásáról, hölgyeim és uraim, úgyhogy fel a fejjel! Semmi kishitűség! Csak előre, ne hátra − és akkor a magyarok világ fölötti győzelme nem marad el. Hajrá, Világrendszerváltás! Hajrá, Tusványos! Hajrá, Biszau-Guinea!
Nagyérdemű publikum! Ezúton tájékoztatom Önöket pénteki előadásaim műfajáról. Tudvalevőleg kétféle ráolvasás létezik: az egyik arra irányul, hogy legyen valami, a másik arra, hogy ne legyen; az egyik arra, hogy álljon elő, szülessen meg, a másik arra, hogy tűnjön el, semmisüljön meg. Kérem, ehhez tartsák magukat, és ne zavarják a péntek délelőtti varázslásokat rosszízű kommentekkel, értetlenkedő közbeszólásokkal, kellemetlenkedő kérdésekkel. Az ilyenek kizökkentik pénteki ereszkedett hangulatából a varázslót, megtörik a varázst, és a magas rendű műélvezetnek is ártanak. (Mario)
Megjelent az Élet és Irodalom LXVIII. évfolyama 43. számának Páratlan oldalán 2024. október 25-n.
