Nem tudom, mért kell Európának állandóan beleütnie az orrát az Egyesült Államok szuverén dolgába. Mióta tartozik Európára a grönlandi fókakérdés megoldása? Ez szuverén magyar észjárással felfoghatatlan. Mért izgatja Európát, kiterjeszti-e szuverenitását az Egyesült Államok Grönlandra, vagy hagyja, hogy ez az örök tél és fagy fogságában sínylődő, kétmillió négyzetkilométeres sziget sínylődjön tovább, védtelenül, kiszolgáltatva mindenféle szélnek. Nehogy már erről is Brüsszel akarjon dönteni a keményen dolgozó grönlandi fókák helyett! Legalább a most kiírt nemzeti konzultáció eredményét illene megvárni: ha a fókák igent mondanak Grönland megmentésére – amiben személy szerint én nem kételkedem −, és a világ öt Strongholdja – másként a Core 5 − közül a legnagyobb és legerősebb felhatalmazást kap a hazatérési törvény kategorikus imperatívuszának alkalmazására, akkor majd kiderül, kinek osztottak és kinek nem osztottak lapot ebben a játszmában. Kezdődhet a játék − a wargame. Akárki nyer is – az amerikai Big Gamer, az orosz Jégmezők Lovagja vagy a kínai agyaghadsereg Játékmestere –, egy biztos: a fókák nem fognak rosszul járni. Mért járnának rosszul? De még ha rosszul járnának is, mért kell ebbe Brüsszelnek beleszólnia, ha nincsenek a kezében lapok? Minek képzeli magát – játékmesternek? A kibic a lapjárást lesse, ne akarjon részt venni a játékban! De egyáltalán, mit akar Brüsszel? Talán fókák húzzák a szánt kutyák helyett az Északi-sarkon?

Nem csodálkozom ezek után, ha az amerikai elnökcsászárnak – akit, mint hallom, a háta mögött újabban egyszerűen csak úgy hívnak: a Csodálatos − néha elfogy a türelme, és egy jól irányzott, atombomba-erejű gyomorszájrúgással csendre inti a játékrontót: „Európa, pofa be!” Tényleg mindennek van határa, még a Csodálatos türelmének is. Pedig annak a határa a csillagos ég. A sávos-csillagos. Aki ezt átlépi, magára vessen. Gröndland átlépte, Venezuela átlépte, Ukrajna átlépte. Franciaország feszegeti. Kuba eleve minden határon túl van. Magyarország ezzel szemben hűségesen őrzi a határt, és azonnal riasztja az elnökcsászárt, ha Európából valamelyik zsaroló-állam megsértette volna.

Szóval hátrébb a kutyaszánokkal, Brüsszel! Mit keresnek példának okáért az amerikai elnök türelme határán a dánok és a norvégok? Mért rángatják a grönlandi fókák bajuszát? Van talán valami papírjuk róla − legalább egy tulajdoni lap a grönlandi Jéghivataltól −, hogy Grönland az övék? Dehogy van. Akkor? Azzal jönnek, hogy ezer évvel ezelőtt egy viking hajós, valami Vörös Erik – már akkor is a vörösök! − kikötött Grönland partjainál? Hát aztán? Azt hiszik, ez elégséges jogalap arra, hogy kétmillió négyzetkilométert csak úgy elcsaklizzanak becsületes megtalálójától! Na, elég a bohóckodásból, gyerekek! Ne nézzétek hülyének a fókákat!

Mégis egyre-másra jönnek Brüsszelből a hisztérikus nyilatkozatok, beavatkozást követelnek Grönland legintimebb magánügyeibe: „El a kezekkel Gröndlandtól!” Mármint kinek a kezeivel, tökkelütöttek?! Nem kéne erről előbb megkérdezni a fókákat is? Európa, tényleg elment az eszed? A kommunista időket akarod visszahozni? Nem tudod, hogy Amerika az amerikaiaké?! Mindegy, hol húzódnak éppen a határai. Ott húzódnak, ahol meghúzza őket. Nem tudtad? Akkor most ezúton is tudatom veled. Hátha maradt még valami a jogból Európában is. Az ingatlanjogból, úgy értem. Aki nem ismeri Amerika grönlandi ingatlanának jogi hátterét, a kétszáz évvel ezelőtt a fókákkal kötött magánszerződést, mért akar okosabb lenni a szerződő feleknél? Mért köp bele a kútba, amelyikből iszik? Mert hát mi másnak nevezhető ez effajta szemérmetlen jogtiprás? Vagy talán a fókák önrendelkezési joga Európának már nem is számít? Nem hallottak a szinte mindennapos grönlandi fókatüntetésekről, amiken a fókák igenis kiállnak a kétszáz éve kötött ingatlanszerződés mellett, és magasra emelik az Igazság csillagos-sávos lobogóját? Döntse el végre Brüsszel, csatlós államaival – Norvégiával, Dániával −, hol áll ebben a kérdésben: a jog vagy a jogtiprás talaján? Azt akarjátok, hogy a Csodálatos az ICE bevetésével szerezzen érvényt az erősebb kutya jogának a hó és a jég birodalmában, és végrehajtást indítson az Európa Ház ellen? Itt jegyzem meg: ha netán végrehajtókra lenne szüksége, nálunk egy egész hadsereg áll − illetve ül – készenlétben a feladatra.

De egyvalamiről mindenképp szeretném lebeszélni a norvégalapítványt: ne akarja átverni a Csodálatost az európai gyarmatosítók régi trükkjével − a bennszülötteket elvakító csecsebecsékkel. A Csodálatos átlát a szitán. Hízelgéssel, talpnyalással semmit nem lehet elérni nála. Az ilyesmi lepereg róla, mint kutya szőréről az aranyeső. Úgyhogy ne is reménykedjenek: nem fogja elfogadni Grönlandért cserébe sem a dán, sem a norvég királyi koronát. Grönland nem eladó. Majd szól, ha az lesz. Csak ha minden kötél szakad, ha a világbéke forog kockán, akkor hátrálhat meg, és teszi fel a koronát. Ebben az esetben, mint a világbéke őrzője, nem is tehet mást: a béke ügyéből semmi esetre sem fog hiúsági kérdést csinálni. A „Világ és Norvégia Királya” – biztos vagyok benne, hogy meg fog békélni ezzel a titulussal, ha muszáj, végtére nem is hangzik olyan rosszul.

Hölgyeim és uraim! Fantasztikus világban élünk. Norvégia fantasztikus ország. Dánia is fantasztikus ország. Az amerikai elnökcsászár is fantasztikus. Ki nem fantasztikus, emelje fel a kezét! A grönlandi fókák is fantasztikusak. A Csodálatos a fülem hallatára nevezte kemény fickóknak a fókákat! Gondoljanak bele: a jég hátán is megélnek! Megható nézni, hogy csüggnek az elnökön, mikor a hatalmas halas dézsával megjelenik a jégen. Akkor meg mi a gond?

(Hozzászólás a grönlandi fókakérdés megoldásához)

Megjelent az Élet és Irodalom LXX. évfolyama 6. számának Páratlan oldalán 2026. február 6-án.