„legjobb dolog a világon / a világon már most /
lenni magyar hede magyar / magyar milliárdos!”
(Posztpetőfi Sándor)
Még alig telt el pár hét azóta, hogy a Magyar Identitás Minisztériuma (volt Kulturális és Innovációs Minisztérium) által létrehozott Identitásvédelmi Hatóságot a magyar parlament kétharmados többséggel felruházta a karóba húzás ősi jogával, s máris horogra kerültek az első jómadarak, címeres gazemberek, sehonnai bitangok: identitástiprók, identitásgyalázók, identitásfelforgatók. „Húzzátok karóba a veszett kutyákat!” – követelte Visinszkij főügyész, dacolva a nemzetközi hajszával, amelyet a liberális belső gondolatrendőrség azonnal megindított ellene. Hajsza a hajsza ellen! Az, ha nektek a karóba húzás már kevés! „Minden magyar számára a világ legjobb dolga magyarnak lenni!” – fogalmazta meg az identitásvédő kultúrpolitika vezérgondolatát a Nebántsdamagyart Identitáskutató Intézet elnök-vezérigazgatója a versengésre éhes türk népek identitásbajnokságának róla elnevezett díjátadó ünnepségén. „Vajon úgy kell-e értenünk ezt, vezérigazgató úr – kekeckedtek az 1944-es szuverenitását visszanyert magyar sajtó soraiba furakodott titkos gondolatrendőrök −, hogy akkor minden nem-magyar számára a világ legjobb dolga nem-magyarnak lenni?” A vezérigazgató azonban nem veszítette el identitását, hanem fennhangon így válaszolt a nemzetrontó kérdésre: „Nem foglalkoztatnak nem-magyarok identitásproblémái.” Majd kisvártatva merengve hozzátette: „Persze nem születhet mindenki magyarnak, ez ma még isteni végzés vagy pokoli szerencse dolga. De holnap – ki tudja? –, holnap talán másképpen lesz: a világ népeinek megjön az eszük és kinyílik a szemük – hacsak nem vakítják el őket másság-spekulánsok és hétpróbás identitás-kereskedők –, és látván látva, mi a legjobb a világon, egymás után szépen magyarrá válnak ők is. De ez ma még a holnap zenéje, ahogyan az volt tegnap is. Muzsika a magyar identitás fülének, de a holnap muzsikája. Nyolcmilliárd magyar a földön. Magyar bolygó – magyar föld! A Holdról is látni lehet majd! Nem-magyaroknak kívül tágasabb! Ott van nekik a Mars, a Vénusz meg a Plútó! De ha maradni akarnak, ha van merszük hozzá, ám legyenek magyarok ők is, nem bánjuk! A magyar glóbusz – befogadó glóbusz, nem kirekesztő! Csak az idegen testet, a nem-magyarokat veti ki magából, bár ilyenek akkor talán már nem is lesznek. „Minden magyar számára a világ legjobb dolga magyarnak lenni!” − ezt az egy mondatot hirdesse most már – Egy mondat a szuverenitásról! − a magyar kultúra összes fellobogózott vezérhajója, minden művészeti területe – színjátszástól a szépirodalomig, cirkuszművészettől a múzeumokig − az Identitásvédelmi Minisztérium bölcs irányítása alatt, s akkor a haza nem menekül. A magyar kulturális krédó mostantól így hangzik: „A kultúra egy nemzet identitásérvényesítő fegyvere, melyet folytonosan és kreatívan kell használni.” Olyan kreatívan, mint a Magyar Identitás Minisztériuma teszi a globalizált világ „szirénhangú útvesztőjében”.
Megjelent az Élet és Irodalom LXVIII. évfolyama 40. számának Páratlan oldalán 2024. október 4.
