Topmagyarok és potommagyarok
Sok mindent láttunk már, amióta nálunk is beütött a „demokrácia”, de egy
ennyire mélyre süllyedt mocskos kampányt, mint ami most folyik Magyarországon,
még soha. Se nálunk, se másutt Európában. Ez már a legalja. Pechünkre ez a
gyűlöletposvány Erdélyt is eléggé elöntötte, és most éghet a bőr a képünkön
magyarokként, mikor azt látjuk, hogy már a románok is ezen a példátlanul
erkölcstelen kampányon szörnyülködnek.
Mondjuk az igaz, hogy ma már szakértők is
tanítanak olyat a politikáról, hogy ott az erkölcsi szempontok figyelembevétele
kontraproduktív. Csak akkor számolni kellene vele, hogy ott már semmi se lesz
szent. Ott akkor bárki cinikus gátlástalansággal, hidegvérrel, érzéketlenül vetheti be a
félelem- és gyűlöletkeltés leggyalázatosabb, legkegyetlenebb tömegpusztító
fegyvereit a magyarok ellen, válogatás nélkül bármit, ami csak alkalmasnak látszik
arra, hogy minél többet kergethessen be közülük a saját szurkolótáborába, hogy az
urnáknál azok majd az ő hatalomra törő topmagyar csapata érdekeit képviseljék –
ami teljesen rendjén is van ugyebár, hiszen a képviseleti demokrácia ma már pont
erről szól.
A többiek pedig, a potommagyarok ne fanyalogjanak, mert ezek a fegyverek a
testi épségüket nem fenyegethetik (legalábbis egyelőre), hiszen arra szükség van,
hogy munkaerőként profitot termeljenek a topmagyaroknak. Az ilyen kampány csak a
lelküket mérgezi, de hát arra egy racionalista, utilitarista, pragmatikus világban
úgysincs semmi szükség. Sőt még az eszükre sincs sok, hiszen a topmagyarok
készségesen megmondják nekik, mi hogy van, és merre van az arra.
És különben is: értsük már meg egyszer s mindenkorra mi, potommagyarok, hogy a mi életünk egyedüli értelme az, hogy bizosítsuk a topmagyarok cégeinek az olcsó munkaerőt, a piacuknak a vásárlókat és a pártjaiknak a szavazókat. Erre szült minket az anyánk. A kutya se törődjön hát azzal, hogy mivelünk mi lesz, és hogy fogjuk ezt a kampánystresszt ép ésszel kibírni, ha sokan máris annyira tele vannak feszültséggel és szorongással, hogy szikrázik körülöttük a levegő, és még mindig öntik rájuk kíméletlenül a mocskot minden csatornán, mikor pedig a mentálhigiénés környezet máris agyon van szennyezve, és már olyan is történik, hogy miután annyit rémítgették a háborúpártiakkal, valakihez sürgősen segítséget kell hívni, mert éjjel pánikrohamot kap, hogy most mi lesz, ha az unokáit háborúba viszik. De a topmagyarokat ez nem kell érdekelje, hiszen mi csak csóró potommagyarok vagyunk, akikért nem nagy kár, hiszen – meg lett mondva – „akinek nincs semmije, az annyit is ér”. Elég lesz majd, ha a végén elhencegnek vele, mekkora támogatást adtak ők a lelkigondozói ágazatnak azzal, hogy évekre biztosították a pácienseket az elmegyógyászoknak és pszichoterapeutáknak.
Ma van a hároméves évfordulója annak, hogy Magyarországon az Országgyűlés kormánypárti képviselői úgy döntöttek, hogy másnaptól kezdve a békepárti ’kormánypárti’-t fog jelenteni, a háborúpárti meg ’ellenzéki’-t, függetlenül attól, hogy a két táborban ki mit gondol erről. (Hogy hogy is volt ez, arra lásd a március
19-i bejegyzésemet.)
Kíváncsi lettem rá, hogy a manipulatív nyelvhasználatnak ez a normatív szabályozása mennyire látszik meg a szógyakoriságban. Tudom én, hogy a gugli keresője nem egy precíziós mérőeszköz, de valamit azért mutat. Rákerestem ma erre a két szóra (idézőjelben és csak a magyar oldalakon), hogy lássam, hány találatot hoz az internetezés kezdetétől 2023. március 31-ig terjedő időszakra, és hányat ettől máig. Ezek mellett, hogy legyen mihez viszonyítani, rákerestem még a hét napjaira is.
Azért választottam éppen ezeket, mert az ilyeneket (még) nem sajátította ki
magának egyik párt se, tehát politikailag semlegesek, és ezeket nagyjából egyforma
gyakorisággal használták a kérdéses dátum előtt is, és utána is. A két
szövegcsoport, ahol keresni lehet, nem egyforma nagyságú, így a hét napjainak
nevei esetében a találatok száma átlagosan 1,08-szor nagyobb a szóban forgó
időhatár után, mint azelőtt. A háborúpárti-ra viszont 8,33-szor, a békepárti-ra pedig
10,09-szer több találat van az utóbbi három évből.
Ennek a három évnek minden napjára esik 73,88 háborúpárti, és ez csak az írott médiában, és abból is csak annyi, amennyit a gugli megtalált! Ilyen kegyetlen embertelenséggel folyt három éven át a háborús hisztériakeltés, a pszichológiai hadviselés a magyar emberek lelke ellen, és még nincs vége!
Nem mondom tovább, mert nincs rá szavam.
A szerző Facebook-bejegyzése, 2026. március 31.
