Több mint háromnegyed évszázada téblábolok ezen a világon. Volt elég alkalmam sok mindent látni. Ahogy Cseh Tamás énekelte: „Túléltem mindeneket, féldecis rezsimeket.” Nem is igen lepődök én már meg semmin. De meg kell mondanom, hogy ezt a gyalázatot azért nem bírtam volna elképzelni. Hogy valaha is egy ilyen világban kelljen élnem, ami képes legyen eddig süllyedni. Hogy egy magyar (!) miniszterelnöknek annyira csak az legyen fontos, hogy bármi áron (!) erősítse a saját politikai táborát és ezzel bebiztosítsa a saját hatalmi pozícióját, hogy ezért képes legyen még olyan helyzetben is hathatósan megtámogatni George Simion kampányát, akiről pedig jól tudhatja, hogy az erdélyi magyarok (!) azzal nagyon rosszul járhatnának (hogy nagyobbat ne mondjak), mikor őt erre nem kényszeríti senki és semmi!
Megint elolvastam ezt a tihanyi beszédet az alább belinkelt cikkben (azt se kell
kihagyni!), most szövegelemző szemmel. Ne próbálja ezt nekem senki azzal
kimagyarázni, hogy ez csak valami hirtelen jött ötlet volt, és nem volt rendesen
végiggondolva. Sokkal profibbnak tartom én őt annál, semmint hogy pont őbelőle ezt
ki tudjam nézni. Nagyon is jól tudja ő, hogy ezzel Simion kampányába akar
besegíteni, hiszen különben miért is mondaná, hogy „Nem szólunk bele a most folyó
román elnökválasztási küzdelembe”, ha nem tudná, hogy miközben ezt mondja, pont
azt csinálja? Ezt csak azért kell mondani, hogy ha valaki szóvá tenné, hogy
beleavatkozik a kampányba, rögtön rá lehessen mondani, hogy ő egy szövegértésből
nulla funkcionális analfabéta, hiszen ott van a szövegben, csak el kell olvasni, hogy
nem szól bele!
Mondjuk az igaz, hogy ezúttal nem jött át személyesen is Szalontára, hogy arra
buzdítson bennünket, hogy szavazzunk a szuverenista Simionra, hanem beérte
azzal, hogy „önzetlen baráti segítségként” csak úgy, suba alatt odanyújtson
Simionnak egy csodafegyvert, amivel lehetővé teszi számára, hogy eredményesen
szólíthassa meg a magyarokat is, úgy, hogy azok higgyenek is neki, és hallgassanak
is rá. Korábban ezzel nem nagyon próbálkozhatott, mert róla azért tudtak már a
magyarok egyet-mást ahhoz, hogy ne kapják be rögtön a mézesmadzagot, de ha
most maga Orbán Viktor hitelesíti őt a magyarok előtt azzal, hogy nyíltan melléáll,
akkor annak már hinni lehet, sokkal inkább, mint az ellenjelöltjének, hiszen akit ő
támogat, abban nekik feltétlen bizalmuk lehet.
És ne meséljen nekem senki, hogy ez a tihanyi szöveg nem éppen ezért
hangzott el. Olvassuk csak el megint, és keressük meg, mi lehetett az benne, amit
annyira sürgős volt kilenc nappal a második forduló előtt elmondani, hogy nem
lehetett vele megvárni az eredményt! Ha Simion nyeri meg, miért ne ért volna rá ezt
elküldeni neki a lelkes gratulációk kíséretében akkor is? Hát mert úgy inkább fennállt
volna a kockázata, hogy esetleg mégse ő nyerjen, tehát sietni kellett a segítséggel.
Úgyhogy most már megszólíthatja Simion a magyarokat is. De nemcsak ő ám,
hanem ott kampányol mellette rendesen a magyarországi kormánymédia is, hiszen
azt az erdélyi magyarok is követhetik az interneten! Mégpedig úgy, hogy nemcsak a
jövőbeli Orbán–Simion együttműködés várható csodás jótéteményeiről áradozik,
hanem az arrafelé már banálissá vált bunkósággal igyekszik lejáratni még minket is,
akik figyelmeztetni próbálunk arra, hogy ha Budapestről nézve ez talán úgy látszik is,
de mi, akik itt élünk, és tudjuk is, miről beszélünk, mert láttunk mi már karón varjút
(sőt Vlad Ţepeş idejében még embert is), ezt nemhogy nem így látjuk, hanem pont
fordítva, és óva intünk attól, hogy egy ilyen agresszív magyarellenes jelöltet
támogasson bárki is közülünk.
A Magyar Nemzet például egy hosszabb cikkben nemcsak hogy teljes
mellszélességgel áll ki Simion támogatása mellett, hanem csak úgy mellesleg engem
is kioszt. Nem név szerint ugyan, de „a brüsszeli hölgyek és urak meg a kolozsvári
finnyás entellektüelek” közt, akiknek Simion valami miatt nem nyerte el a tetszését,
értelemszerűen én is ott vagyok. Ilyen egyszerű lett a világ: ha valakinek nem tetszik
a véleménye, egyszerűen fölényes lesajnálással be kell sorolni a brüsszeliták vagy a
liberálisok közé (egyik se voltam soha), és szörnyülködni rajta, hogy annyira finnyás,
hogy még azt se akarja lenyelni, ami pedig csak keserű és mérgező, és akkor az
ilyennel nincs mit tovább foglalkozni. A cikknek pedig már a címe is elég
sokatmondó: „Ne érne meg egy próbát a román nacionalistákkal való kiegyezés is?”
(Nem linkelem be, rákeresve megtalálhatja, akit érdekel.) Hát, nekik biztosan
megérné, mert nem az ő bőrükre megy, és kibicnek semmi se drága, az ő számukra
tehát fel se merül, hogy de mi lesz, ha ez a kísérlet rosszul sül el, hiszen ha netán
úgy lenne is, annak nem ők, hanem mi isszuk majd a levét, az meg már legyen a mi
bajunk, ki törődik azzal? De ilyenre gondolni se szabad, mert mint tudjuk, tévedni
emberi dolog, de ezt Orbán Viktorék találták ki, és akkor ez csakis jó lehet.
Mi meg rághatjuk itt a körmünket, hogy hogy tudhassuk a magyarokat
figyelmeztetni, hogy ne dőljenek be Simion átverésének, és ne szavazzanak egy
olyan jelöltre, akivel könnyen elveszíthetjük azokat a nyelvi és kisebbségi jogainkat,
amiket három évtized alatt hosszú küzdelemmel sikerült valahogy megszereznünk.
Ráadásul az RMDSZ is csak elég félszájjal kampányol, szemlátomást nem akarnák
Orbán Viktorékat se megbántani. Arra hivatkoznak, hogy Nicuşor Dan azt mondta,
hogy a pártok támogatásából ő inkább nem kérne. Ezt én nagyon meg is tudom
érteni, mert mint látjuk, ilyenkor úgy meg tudnak minket is „támogatni”, hogy könnyen
attól koldulhatunk, de nem hinném, hogy ezt arra is értette volna, hogy ha
Budapestről ilyen támogatásokat kap az ellenjelöltje, akkor az RMDSZ ne szállhatna
be teljes erőbevetéssel annak a hatástalanítására, hiszen rajta kívül nincs más, aki
ebben és a magyarok mozgósításában eredményesebb lehetne.
Azt találgatom itt magamban, hogy most akkor mi lesz, ha hétfőn kiderül, hogy
a szoros versenyben Simion körülbelül annyi szavazattal győz, ahány magyar őrá fog
szavazni, vagy el se megy, hogy ne kelljen ellene szavazzon? Érvényteleníteni fogják
a második fordulót egy szomszédos országnak a választási folyamatba való
beavatkozása miatt? Erre most sokkal könnyebb lenne bizonyítékokat is hozni, mint
a decemberire.
És ha nem érvénytelenítik, és mi itt maradunk Simionnal, kinek a
segítségére számíthatunk ezután, mikor elkezdik nyesegetni a jogainkat, ha a
románok normálisabb felének a támogatását is elveszítjük, mert nemcsak hogy ezért
egyedül minket fognak felelőssé tenni, és azt fogják mondani, hogy ha nekünk
Simion kellett, akkor igyuk meg a levét, hanem egy jó darabig a szemükbe se
nézhetünk.
A szerző Facebook-bejegyzése 2025. május 14-én.
